Minden veszekedés oka
Ebben a világban semmi nem történik csak úgy, magától. Minden abból a szükségszerűségből származik, hogy el kell juttatnia bennünket, egy végső, perfekt, állapotba, ahol teljes egyenlőségben vagyunk, egyetlen létező Felső Erővel. Ezért ha ezt elfelejtjük a csoportunkban, ahová tartozunk, ez az erő „ránk lép,” bosszúságot okoz nekünk, és folyamatosan mindenféle ravasz helyzetekbe sodor bennünket, és a legfontosabb, amit okoz, hogy folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy minden nem véletlenül történik. Senki nem tesz semmit, véletlenül.
Ha csak valaki nem szenved pszichológiai alapú betegségben, minden, ami történik a csoportban, úgy csapódik le benne, hogy a helyes úthoz kapcsolja, és felemelje az említett probléma fölé. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ignorálni kell a problémákat. A legfontosabb a számunkra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódjunk, ahhoz az Erőhöz, amely bennünket felügyel. Minden Tőle érkezik. Ő az egyetlen, aki megbotlásra kényszerít bennünket, annak érdekében, hogy megtanuljunk a problémán felülemelkedni, és így valójában az egoizmus fölé kerülni. Azonban az egoizmus, ami fölé szeretnénk mi kerülni, nem a mi személyes egoizmusunk, hanem az, ami közöttünk áll valójában.
Ha elcsábulok egy bizonyos egoisztikus dolog által, például egy jobb autót akarok vásárolni, többet keresni, és így tovább, ezek a dolgok nem tartoznak a kabalához; ezek az én személyes ügyeim. De azok, amik a csoporton belül történnek, a többiekkel való súrlódásaim, a Teremtőtől érkeznek, és kizárólag Tőle. Magunkra tudjuk vonatkoztatni ezeket a problémákat, de csak akkor, ha nem felejtjük el, hogy ezeken át a Teremtő befolyásol minket.
Soha nem leszünk képesek magunkra venni ezeket, ha elszeparálódunk a Teremtőtől, még akkor sem, ha folyamatosan küzdünk a problémák megoldásáért egymással. Még ha megértjük is, hogy nekünk kell megoldani ezeket, mert pontosan ez mutatja az összetartozásunkat a csoporton belül, és ez nem lehetséges szeparációban, ez nem fog egyáltalán segíteni! Egyre mélyebbre kerülünk ebben!
Lehetséges ezt a kardinális kérdést helyesen, és reálisan kezelni, de csak akkor, ha mindannyian a csoportban, együtt a Teremtővel tesszük ezt meg. A Teremtő felébreszt, egy negatív, egoisztikus jelenséget köztünk, annak érdekében, hogy megmutathassa Önmagát nekünk, vagy másfelől megközelítve ugyanezt, feltárhassa magát köztünk. A problémák üres terek, amelyeket mi felfedezhetünk, és kitölthetünk a Teremtővel. Ez egy lehetőség, amit Ő ad a számunkra. A probléma tehát, a helyes reagálásban rejlik, az Ő által létrehozott kihívásra, amikor felébreszti az egoizmusunkat, mindannyiunkban, és ez súrlódásokhoz vezet köztünk.
A teremtő „kacérkodik” velünk, hogy felkeltse a figyelmünket az irányába. A helyes reakció, a közös ima, kérés, amikor felé fordulunk mindannyian, együtt. Ezt kimondva, minden konfrontáció nélkül összegyűjtjük egymást, és az Elsődleges Okhoz, a Felső Erőhöz fordulunk, akitől mindez érkezik. Ezt nevezik, a „közösség imájának.”
Mi kérünk a Teremtőtől, megidézzük Őt, és ezzel „kötelezzük” arra, hogy felfedje magát köztünk. Ő idézte elő, a negatív kölcsönhatást közöttünk, és mi ezt transzformáljuk egy vággyá, vagy szükséggé, amely a Teremtő megjelenésére irányul. Mint a gyerekek, akik veszekednek egymással, és semmit nem tudnak kezdeni ezzel, ami miatt szükségük lesz az anyukájukra, aki megjön és közéjük áll. A Teremtő előre megfontoltan idéz elő problémákat köztünk, és a válaszunkban ezekre ezt felismerhetjük és hívhatjuk Őt, hogy kitöltse az így kialakult üres teret.
kn
