A gyerekek az anti-anyag a világunkban
Az egyetlen dolog ami hiányzik számunkra az önzőség ellenes szűrő (Masach). A vágy maga nem változik. Az csak akkora mértékben jelenik meg a használatban, amekkora szintű szűrővel rendelkezik.
A szűrő határozza meg milyen vágyat használhatunk fel, mekkora mértékben, és milyen módon. Ennél fogva mi már mindennel rendelkezünk kivéve a szűrőt – ez az egyetlen dolog amire szükségünk!
A szűrő az erő mellyel felül emelkedhetünk önzőségünkön az önző vágy ellenében, azon dolgok ellenében amik vonzónak, édesnek, teljesen nyilvánvalónak és racionálisnak tűnnek, és melyeket teljes értelmem jóváhagy! Mégis én megyek és ellentétesen cselekszem!
És nem csak hogy ellentétesen cselekszem a minuszt plusszá változtatva. Az egyszerű lenne. Ehelyett én egyátalán nem saját vágyam, logikám vagy a saját számításom alapján cselekszem. Csak egy számítás létezik számomra: “Mindez a Felső Erő vágya!”.
Én egyátalán nem kapok ezért cserébe semmit, és nem is vágyok arra hogy bármit is megkapjak. Én csak egy dolgot akarok tudni: hogy mindez a felső erő vágya. Ezt hívjuk “szűrőnek” – annak az erőnek, mely lehetővé teszi számomra hogy így cselekedjek, a vágyam fölött, természetem fölött, önzőségem és saját számításaim fölött.
És egy hatalmas élvezet található mindebben. Ez nem mazochizmus azáltal hogy vágyamon taposok, hanem élvezet abból kifolyólag, hogy mindez hasonlóvá tesz engem a Felső Erőhöz valamilyen módon.
Mindez olyan mint egy gyermek aki felnőtté akar válni. Ez egy természetes ösztön a gyerekekben. Nekik hatalmas erőfeszítést kell tenniük ennek elérése érdekében, bár a természet segíti őket ebben.
A felső természet felruházta a gyermekeket ezzel a hatalmas ajándékkal, képessé téve őket a növekedésre. Megadta az élvezet iránti vágynak azt a hatalmas lökést, hogy az a vágyat nagyon kemény munkára ösztönözze, hogy soha ne álljon meg pihenni. Csak nézzük meg a kis gyerekeket cselekedni, hogy ronannak megállás nélkül, állandóan valamit cselekedve.
Ez a színtiszta felső erő, az adakozás ereje, a Teremtő ereje, mely jelen van a kis gyerekekben és bármely teremtményben mely növekedni kíván. Ők mindezt természetük ellenében teszik, mivel alaptermészetünk pihenésre vágyik! Mi láthatjuk mindezt a fizika összes törvénye alapján: minden egy pihenő, mozdulatlan és kiegyensúlyozott állapotra aspirál. Az entrópia és energia megőrzés mind erre irányulnak.
Mégis a gyerekek esetében mi láthatjuk hogy testük mennyire nem engedi hogy lepihenjenek. Egy kisgyerek állandóan rohangál, állandóan készen áll, hogy tegyen valamit, és lehetetlen őt megállítani. A mi időnkben ezt a jelenséget “hyperaktivitásnak” hívjuk, de igazából ez nem “hyper” aktivitás, hanem normális viselkedés a megnövekedett megszerzés iránti vágy számára, mely megjelenik az utolsó generációban. Egy ilyen kifejlett vágy számára, mindez nem túlzottság hanem a normális állapot.
Egy kész csoda a gyerekek cselekedetét figyelni, ők az anti-természet. Mi csak egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a képhez, ahol a gyerekek nem ismerik a pihenést, és ezért van az hogy már nem lepődünk meg mindezen. De honnan veszi ez a test vagy vágy a mozgató erőt, azt okozva, hogy csak körbe körbe rohangáljon ilyen módon?
Ez a megszokott kép mely minden teremtményben veleszületett: a felnőtt anyaállat, akár egy kutya, vagy egy nőstény oroszlán lusta, álmos, lefekszik, alszik, nyugodtan ül és pihenni akar. És körülötte a kölykök rohangálnak megállás nélkül. Ez az ellentétes természet. És az ember ugyanilyen módon viselkedik.
Ezt az aspirációt a gyerekek felülről kapják, a természet ellenében, annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanilyen módon nekünk is ezt az erőt kell magunkra kérnünk, hogy spirituálisan fejlődhessünk.
hzs
