A fejlődés olyan, mint egy diplomáciai megegyezés önzőségünkkel
Az emberiség teljes fejlődése a több ezer év lezajlása alatt károsítja a természetet és magunkat is. Ez szándékosan lett úgy “felhúzva”, hogy az eljuttasson minket saját gonoszunk felsimeréséhez. Azáltal, hogy állandóan mindent magunkon belül koncentrálunk, mi eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy mindez nem helyes, és mindez nem működik amikor kilépünk kívülre.
Akkor miért van szükségünk erre a teljes történelmi fejlődésre? Miért kell visszajönnöm erre a világra hogy szenvedjek generációról generációra több ezer éven keresztül? Végül is már mindannyian ittt jártunk ebben a világban rengeteg alkalommal, már leéltük ezt az életet számtalanszor. Minek az érdekében? Annak érdekében hogy megértsük ezt a végső állapotot? Ez az egyetlen módja hogy eljussunk a csalódáshoz? Vagy van valami más lehetőség?
Igazából nem ez a lényeg. Minden amit átéltünk, és amin keresztül mentünk a több ezernyi életcikluson keresztül ebben a világban az szükségszerű volt. Csak most kezdünk felemelkedni, és kilépni magunkból és önzőségünkből, önzőségünk keserű alapmunkájának tapasztalataiból. Szükségünk van az önzőség egy hatalmas “fekete lyukára”. Annak meg kellett jelennie összes problémánkkal együtt.
Rengeteg munkát és erőfeszítést fektettünk önzőségünk megtöltésébe, de holnap az eltűnhet, és ismét el kell kezdjük életünket kergetni, annak kielégüléseit, a különböző értékeket, és így tovább. Azonban összes cselekedeteink el vannak raktározva egy hihetetlenül nagy egoisztikus raktárban, memóriában, amelyet mi csak később kezdünk el fokozatosan kibontani ellenkező irányban. Akkor mindazon erőfeszítések, melyeket magunk megtöltésére használtunk vissza fordulnak, és segítenek minket magunkon kívül látszólag kibontani teljes történelmünket, melyen addig keresztül mentünk.
Lehetetlen egyszerűen elkezdeni egy különböző, kifelé irányuló altruisztikus fejlődést az önző fejlődésből. Lehetetlen elkezdeni érzékelni a spirituális világot felkészülés nélkül. Mindez csak akkor valósulhat meg, miután a személy teljesen átéli teljes önző létezését, teljesen felfedezi saját magát, teljesen megérti, hogy ő önző természetén belül létezik, hogy minden őmagán belül van, és hogy ő mindent magán belül gyűjt össze.
Ugyanakkor ez meghatározza terjesztésünk feltételeit. Mi nem erőszakoljuk a Kabbalát senkire, mi csak azoknak ajánljuk azt fel, akik már érzik: “Ennyi, ez a vég, el kell érkezzek a következő szintre.” Ez az egyetlen módja mindennek. Amennyiben a személy még nem áll erre készen, a Kabbala nem képes neki semmit adni. Ebben az esetben neki továbbra is léteznie kell ebben a világban egy kicsit tovább, annak érdekében, hogy teljessé tegye saját teljes önző “csomagját”.
hzs
