A jövő Fénye
Kérdés:
Az életünk során mi a közeli eseményeket szenvedésekel tapasztaljuk meg. Hogyan dolgozzak velük? Miért érnek ezek hozzánk ? Mit csináljak velük?
Valasz:
Szenvedés nélkül nem lehet előre haladni. Még nem értünk el a végső célunkat, mi állandoan a szenvédesek által haladuk előre. Ezek a szenvédesek olyan érzesek, hogy valami hiányzik nekem, de ez nem aszt mondja, hogy én kell szenvedjek tőle. Én nekem lehet hasznom is a szenvedésekből. Ha én tudom, hogy mindjárt vár rám egy jo lakoma vagy mindjárt találkozom valaki kedvencemmel, ez már nem szenvedés, hanem egy éhes érzékelés, a hiány, hogy én már benne előre izlelem az örömet, a kielégülést ami elöttem áll.
Mi még hiányosságot érzünk. Kérdés az, hogy, ha van e hiányom a válaszra, kielégülésre. Ha igy, a hiányosságom kellemes nekem, mint az éhes érzés egy jo lakoma elött, mert én tudom, hogy megkapom a jo kaját, meg akkor is ha még nem kaptam meg.Vagy mint amikor egy randevu előtt állsz a szived kedvencével, és te arra az idöre vársz, várakozol türelmetlenül. Ez mondja neked, hogy szenvedsz ?
Ha igen , nem a jelenlegi helyzetem miatt van, hanem azért mert, a jövő nem világit rám. A baj az, hogy a személy nem látja a jo és igazi jövőjét és akkor ő szenved. Ha éreznénk, hogy van egy jo megoldás, válasz a problémánkra, akkor nem viselkednénk vele mint szenvedés, hanem mint eszenciális szükségszerü felkészülésként éreznénk. A mi ősszes bajunk a jővő felfedezése és akkor minden jová válik. Az kell csak, hogy a jövő ránk ragyogjon.
Es igy minden elrendeződik. Mi keresztül kell menjünk ezeken az állapotokon, amelyeken most keresztül megyünk a korekcio során, ezek kellemtlen, külőmbözö állapotok, zuhanások és emelkedések, midenfajta zavarok érzésekben és okokban. A környezetünktöl függünk, amely okozza nekünk, érezni ,hogy egy csodálatos jővő vár ránk.
Akkor bármilyen jelenlegi állapotunkat nem ugy éljük át mint szenvedést , hanem ugy mint aki fantasztikusan éhes a vacsora előtt és megkapja az örömét a vendéglőbe.
