Hétmillárd ember közös gondja
Azt képzeljük, mindenkinek megvan a saját gondja, saját ügye. Igen, szeretném elérni a szellemiséget, de nem érdekel a világ többi része. Néha eszembe jutnak, de lényegében mit számít? Hol van a világ és hol vagyok én?
Evidens, ez egy normális egoista reakció. De mit is tehetünk? Csak egy választásunk van: Komolyan gondoljunk bele, mennyire egymáshoz vagyunk kapcsolva. A Kabbala szerint minden ember függ a többitől. Már értjük és egyre inkább a tudatában leszünk.
Sajnos nincsenek még eredmények. Még látható, hogy se a kormányok, se az egyének – bármily okosak – nem képesek az egyéni individualista kérgükből, kagylójukból előbújni. De a gond csak akkor oldható meg, ha társulunk.
A kabbala tudománya szerint sokféle kapcsolattal vagyunk összeszőve. Ez egy hatalmas, bonyolult, sokarcú rendszer hétmilliárd összekötött egységgel.
Ebben a rendszerben érezhetem magamat belül s érzékelem a mi világunkat. Vagy érezhetem, ami kívül van rajtam: a többi egységet és a kötelékeket, a többiek és én köztem. Ez esetben észlelem majd a rajtam kívüli felső világot.
Felsőnek tekinthető, mert engem az vezet, ami a többiektől rám hat. Minden azért történik bennem, mert egybe vagyok fonva a többi hétmilliárd emberrel.
Tehát hogy oldjuk meg a természet által ránk küldött gondokat? Úgy tűnik, törekednünk kell megteremteni egy jóakaratú egymásra figyelést, mert az integrált rendszer küldi nekünk a zavaros jeleket.
Fontos, hogy kilépjünk magunkból és kezdjük el érezni a körülöttünk lévő teret. Rajtam kívül csak a Végtelen világa van. Ki kell lépni mindenkinek és megtapasztalni a köztünk lévő erőmezőket. Ezt nem lehet magunkon belül érezni.
