A helyes kérdés már válasz is egyben
Kérdés:
Miért olyan nehéz a kérdés felvetésének folyamata? Miért olyan nehéz a belső kérdést a szavak gipszébe foglalni?
Válasz:
Itt az a helyzet, hogy aki fájdalmat érez, az kiabál. De nem tudja pontosan, hogy mi fáj neki. Ezért hívjuk ki az orvost, hogy nézze meg, s mondja meg, mi baj. Ha egy csecsemő sír, nála sem tudjuk, mit érez, mi fáj pontosan.
Hosszú az út a belső fájdalomtól, a gondtól, a zavartól addig a kérdésig, hogy “Mik ezek a zavarok? Miért történnek? Mi a céljuk? Miről szólnak? Miért érnek engem? Mit kéne tennem velük? ” Ez mind egy belső érés folyamata része.
Az Elfogadás tudományában tanuljuk, hogy a megvilágító Fény négy fázison megy át, mielőtt a számára megfelelő vágyat felépíti. Először valami szokatlant érzek. Aztán az ellentétét – hogy valamit éreztem, de már nem érzem. Aztán egyszerre érzek is meg nem is és elindul a belső összehasonlítás. Csak ha két ellentétes érzést összehasonlítom, akkor tudom véleményezni, hogy mi is ez. Utána, megértve, hogy “Mi ez?” elkezdem érezni az alapokot – hogy honnan jött ez elő bennem?
Ez a sora a belső érésünknek, amíg odajutunk, hogy azt mondjuk, “Igen, ez fáj. Ezért érzem rosszul magam. Ezt kérdezem. Ennek a megválaszolását, megoldását követelem. ” Nem egyszerű ez.
Segítsünk neki, mint egy kisbabának. Nem baj, ha sír. Akkor oda kell mennünk hozzá, figyeljünk rá, próbáljuk kitalálni, mitől érzi rosszul magát, hisz ő még nem tud kérdezni sem. Találjuk meg ezt a kapcsolatot közösen.
Ez a gond minden szinten létezik. Ha engem kérdezel, ugyanez történik velem is. Haladunk és találkozunk valamivel, ami nem világos. ” Mi? Miért? Hogy? Honnan? Mivel és hol van összekapcsolva ez? Mik az okok és a következmények?” Ahogy ez a láncolat elkezd megszületni, a kérdés is átjön. És a jó kérdésből már adódik a válasz.
Aztán megint elhomályosodnak a dolgok. Megint megkérdem: “Miért van ez? Mi zavar engem? ” Megint kérdés és válasz.
Tehát a kérdéseken kell dolgoznunk.
kgy
