Átköltözés a másikba
A szűrő (Masach) megjelenésével, a vágyak, cselekedetek, gondolatok és szándékok teljesen megváltoznak. A Közvetlen Fény és a Visszavert Fény, minden teljesen mássá válik, minden más tervet követ, egy másik célt, a prioritások másik skáláját.
Most engem többé már nem a magam “gyomra” izgat, melyet eddig megtöltöttem azáltal, hogy mindent behabzsoltam magam körül. Én most már valami mást értékelek: hogyan adakozhatok, mennyit vagyok képes adni, és hogy kinek vagyok képes adakozni. Előzőleg én a kielégülést magamon belül éreztem, és most én mindazt a másikban érzem. És ez ami cselekedeteimet irányítja.
Vegyünk egy példát: Én készítek egy lakomát barátomnak, aki a tengerentúlról érkezik. Magam számára én valami teljesen más kaját készítenék, de tegyük fel, hogy barátom kínai, vagy amerikai. Szóval én azt főzőm amit ő szeret, bár az nem feltétlenül felel meg az én ízlésemnek. Az én összes vágyam, és képességem, mindenem amivel rendelkezem csakis a vendégre irányul, szeretettel és szívem mélyéről.
Képzeljük el mekkora mértékben kell feláldoznom azt amit én szeretek, és amihez addig hozzászoktam, annak érdekében hogy mindent barátomért tehessek, hogy neki kedveskedjek, hogy magamat őbelé belehelyezzem, és ott letelepedjek. Az én összes ízlelő bimbóm helyett, meg kell szereznem barátom, vendégem ízlelő érzékeit, és saját szokásaim helyett magamra kell vegyem az övéit. Magamat teljesen át kell változtatnom barátommá.
Próbáljuk meg érzékelni mi az a Resimó (információs gén) mely mindeddig sajátom volt, és amellyel most a másik érdekében kell dolgoznom. Ez egyátalán nem könnyű: nekem meg kell ismernem a személyt, tanulmányoznom kell őt, és úgy meg kell őt szeretnem, hogy értelem feletti hit által, anélkül hogy megszeretném az ő ízlését, mégis megteszem mindazt. Én saját vágyaim fölé emelkedem, és belépek az ő vágyaiba. Én őbenne élek, a torkában, és gyomrában, mindenhol ahol az én főztöm visszhangzik majd benne. Ez az ahol én letelepszem, és utána leellenőrzöm cselekedeteimet.
Szóval egy Resimó az rendkívül fontos dolog. Az előző állapot hagyott bennem egy Resimót, mely megszabadult képtől, formától és nincs semmilyen kifejezett formába beleöltözve. És pontosan ezért van az, hogy én képes vagyok annak új irányt adni, egy új formát mely belőlem származik. Előzőleg én a magam beteljesülését élveztem, míg most, az új formában, az új kapcsolatban és új irányban, én arra vágyok hogy egy másik személyt teljesítsek be.
Minden ő hozzá van igazítva, az ő irányában, minden ő benne van átélve. És az előző Resimó az csak egy alap annak megértésére, hogy hogyan szoktam magamnak örömet okozni, és hogy most hogyan akarok neki örömet okozni.
Mindez nagyon sok többszintű munkát követel mielőtt megvalósulhat.
hzs
