A helyes szándék feltárja a világot
Kérdés:
Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?
Válasz:
Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által. De mit jelent az, hogy önmaga által?
Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.
Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.
Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.
KN
