A Teremtés bölcsességének elérése
Kérdés:
A teljes valóság a Fény és a Kli (edény), a Teremtő és teremtés, én magam és felebarátom. Akkor miért tűnik a Zohár olyan bonyolultnak és megzavarónak?
Válaszom:
A Zohár azért tűnik bonyolultnak és zavarónak számunkra, mivel mi még nem értük el az egységes képet. Számunkra “én magam” és a “világ”, vágyaim és gondolataim, a teljes valóságban működő erők, és az összes dolog megtöltve azt, egymástól elválasztottnak tűnik, széttörve. Ennél fogva a törésnek ez az ereje adja nekem ezt a rendkívül bonyolult és zavaró képet. Mindez azért van, mert én nem látom azt egységben, és a szétválasztás hozza nekem a zavarodottságot.
Amekkora mértékben mi képesek vagyunk az érzékelés mindezen részleteit egymással egyesülve látni, nem értelmünkkel mivel az nem segít, hanem érzéseinken belül, és amekkora mértékben mi arra vágyunk, hogy mindezen dolgokat – magamat, a felebarátot, a Teremtőt, a tanulást, a csoportot, a környezetet, és minden létezőt – összekössünk egymással, pontosan ugyanannyi Fényt hoz majd nekem ez az erőfeszítés. A Fény cserébe azt okozza majd, hogy én egy egységesebb képet kezdjek látni, és akkor mindezek az alkotóelemek kissé egységesebbekké válnak.
Az összes bölcsesség ezen ellentétek egyesítéséből származik, melyek elkezdik támogatni egymást, és összekapcsolódnak egymással. Minnél távolibbak és ellentétesebbek ezek a részletek a korábban észlelt valóság képében, melyeket én most egymással egységben látok, egymást támogatva és kiegészítve, annál mélyebben érem el, értem meg a teremtés alaptervét, a teremtés programját, azt a folyamatot melyen keresztül megyünk.
Ezekből az ellentétekből kezdem én el átélni, érezni ezt az elképesztő bölcsességet, kezdem el egyesíteni a felső irányítást magamon belül, és kezdek el az egyetlen erőhöz viszonyulni. Mindez a Fény az én törött vágyaimra és gondolataimra gyakorolt hatására történik meg, amikor én azt akarom, hogy a Felső Fény azokat eggyé kapcsolja össze.