Kérdés: Honnan vesszük az erőt a javulás elviselésére?
Válasz: Főleg a környezettől, a csoporttól. Nekünk magunknak nincs erőnk egy centit se haladni. Ha a csoport segít felfogni a cél fontosságát, rámutatva, mennyire alacsony és megvetendő a mai állapotunk, akkor lesz erőnk felébredni e helyzetből egy jobbra.
Máshogy mondva, az adás jobbnak látszik majd nekünk, noha korábban rossznak látszott. Azt gondoltuk előbb, hogy ” Miért kéne egyesülni és szolgálni (adni) a társaknak? Ez undorító. Képtelen vagyok rá.” De a társak példázzák, hogy igen, ez a fejlődés. Látod, hogy mind erre vágyik, és irigyled őket, s szenvedélyes vágyunk és büszkeségünk ugyanerre hajt majd. És akkor képesek leszünk már megtenni.
Azonban ennek az a feltétele, hogy le kell tudni hajtani a fejünket a csoport előtt. Ehhez minden szükséges rendelkezésre áll. Ott az ön-utálat ereje, de ha a társakat nem használjuk, semmit sem tehetünk magunk. Idekerültünk a csoportba és azt halljuk: “tessék”. Itt a szabad döntésünk: kérjük ezt vagy nem?
“Elvenni ezt” az ön-lecsökkentést, lenullázást jelent, a főhajtást. Gyerünk tedd meg és haladni kezdesz. Minél kisebbnek és szerényebbnek érzed magad a tárakhoz képest, annál jobban kell a segítségük majd. Akkor képesek leszünk megkapni tőlük kicsinységünk felfogását és a teremtő készség nagyságát és eszerint tudunk haladni majd.
De aki nem képes fejet hajtani a társak előtt, az emelt fővel “kiskakas” marad és ezzel ottragad az állati szinten.
1. rész a Napi Kabbalah Leckéből 2/21/11, Rabas írásai