Egy nagyon kifinomult állat, vagy egy ember?
Rabash írásaiból, “Mit jelent az, hogy a világ a Tórának lett megteremtve: A 613 parancsolat végrehajtásával, az ember megszerzi a megfelelő Fényt, amely szükséges az altruista vágyához.
Ezt a Fényt, amely minden egyes parancsolat megtartásának megfelelő, nevezzük „hozzájárulásnak, adakozásnak,” mivel ez pontosan megfelel minden egyes spirituális fokozat beolvasztásához, asszimilációjához. A 613 parancsolatot együtt nevezzük Tórának.
A Teremtő teremtette az élvezeteke törekvést, azonban Ő ezt a vágyat az adni akarás élvezetére akarja, hogy az ember felhasználja, és a megszerzés élvezetére. Ezért a vágy, változást kell, hogy okozzon, és ezt valóban függetlenül kell megtennie, „a meg kell tennünk és hallani fogjuk” elv alapján.
Hol van ez a vágy? Ez az emberi fajban van elrejtve, a fejlődés emberi szintjén. Ahogy Baal HaSulam írja, az összes vizsgálat után, csak egyetlen előnyt találunk az ember javára, az állattal szemben: a vágyat, hogy a Teremtőnek a kedvére tevékenykedjen, a Vele való egység elérése érdekében. Azt, akiben ez a vágy megjelenik, nevezzük embernek, „Ádámnak.” Azonban, ha ez a törekvés vagy felemelkedési vágy, még nincs valakiben benne, akkor csak „állatnak” nevezhetjük.
Még a Himnuszban is írva van, „Te megóvod az embert és az állatot.” Mindenki fokozatosan közelít a felébredéshez, a Teremtővel való egyesülés irányába. Amikor az emberek felébrednek, elkezdenek a már említett, „meg kell tennünk, és akkor meg fogjuk hallani” elvvel összhangban cselekedeteket végrehajtani.
“Meg kell tennünk” a Kelim, a vágy korrekcióját jelenti, ahol végrehajtjuk a 613 parancsolatot, vagy másképpen mondva, egy adakozásról beszélünk, mert a Fény a korrigált edénybe tud belépni.
A korrekció útja és a Fény segítségével elért kitöltés által, és az adakozással, elérjük a megvalósítást: mind a 613 vágy korrigált, megszerzésből, adakozóvá vált, és kitölti a Felső Fény, vagy a Teremtő, vagyis elértük az egyesülést Vele, Ő tölt ki bennünket. Ezért jelenti a Tóra, azt a módszert, amely a korrekcióhoz vezet, és hogy ez csak azok számára lett megteremtve, akik korrigálni akarják az egoista vágyaikat az adakozásra való szándék által. Csak ők foglalkoznak helyesen a Tórával. Ennek az oka az, hogy a Tóra maga a Reformáló Fény. Az ember, aki nem ezért létezik, nem nevezhető „embernek,” hiszen az csak az, aki végrehajtotta a korrekciót.
A spiritualitás szemüvegén át tekintve a világunkra, talán alig néhány embert láthatunk itt. Minden más, a természet ásványi, növényi, és állati szintihez tartozik, beleértve a látszatra embereknek kinéző, nagyszámú állatot, akiknek csak külső hasonlósága van az emberekkel.
Ha valaki még nem ébredt fel annak érdekében, hogy korrigálja magát, és elérje a Teremtő magasságait, ez azt jelenti, hogy még mindig az állati szintjén van a fejlődésnek. Lényegtelen, mit tesz, a korrekció folyamata nem neki lett akkor még létrehozva. Lehet nagyon kifinomult, intelligens, és megnevezheti magát, mint igaz ember, de valójában nem képes törődni a gonosz hajlamával, és minden pillanatában állatnak kell tekintenünk. Ezért mondja az írás, hogy mindenki olyan, mint az állat.
Ezért, el kell fogadnunk azt a vágyat, amelyik felébred bennünk, amely a Teremtővel és a barátainkkal – akikben ugyanez a belső tűz ég – való egység irányába törekvés. Képesek vagyunk egyesülni egymással, hogy ez a mindannyiunkban lévő közös vágy, mindenkiben felléphessen. Akkor erre a vágyra való válaszként, magunkra vonjuk a Reformáló Fényt, és ez valóban egyesíteni fogja, a mindenkiben meglévő közös teljesen korrigált lesz. Ez ki lesz töltve a Felső Fénnyel, a Teremtővel, és ez az, ahogy hasonlóakká válunk a Végtelen Világ Malchutjához, ahogy az írva van, „ő és a Teremtő egy.” Ő a Fény, és a teremtő az edény, Kli, HaVaYaH.
Kiderül, hogy az egész világ kizárólag a korrekció miatt jött létre. A végén, korrigálnunk kel önmagunkat, és elérünk az egységet, amelyet így ír le a vers, „Mindenki ismerni fog Engem, a legkisebbtől, a legnagyobbig.”
KN
