A Felső példája
A Teremtő az adakozás különböző formáiban jelenik meg, azonban bennünk a megszerzés vágyában tárul fel. Különben nem érezhetnénk azokat a formákat, amelyekben megjelenik. Ezek fentről érkeznek, és nekünk el kell ezeket fogadnunk és azonossá kell válnunk velük alulról, a mi végső vonalunk felől.
Ez jelenti az összes különbséget. Van egy hasonló példánk a világunkban, amikor értünk, látunk, ízlelünk valamit, majd önmagunknak kell létrehoznunk azt még egyszer. Egy hatalmas feladat rejlik ebben. A spirituális világban az Ima szereti az alsóbb részt a Zeir Anpint és példát ad ezzel a Visszavert Fényén (Ohr Hozer) keresztül. Amikor a felső ezen a módon cselekszik, az alsó nem tud hibázni, mivel egy kész példa áll a rendelkezésére.
Ugyanezen a módon adunk a kisgyerekeknek, egy tesztelt, értelmes példákat, amelyek nem adnak lehetőséget neki a hibákra. Azonban amikor a gyermek meg akarja ismételni, amit mi mutattunk neki, ez már egy probléma. Hibázni fog, és látnia kell, hogy először erőt és tudást kell megszereznie.
Analóg folyamat zajlik a spirituális világban. Bár a Teremtő példákat ad a számunkra, és még ha az összes szint Fentről is jön, azok ellentétes formában érkeznek meg. Nélkülözik az erőfeszítéseinket, mind a vágyhoz, mind a megértéshez kapcsolódnak, azaz a szív és az értelem erőfeszítéseihez is.
Csak a vágyainkban és az elménkben tett erőfeszítéseink által ismerjük fel a Felsőtől kapott példákat, így azokat a sötétségből, a Fénybe fordítjuk. Végül is ezek először elmerültek a sötétségben a számunkra, ezért azt érezzük, képtelenek vagyunk ugyanezt mi is megismételni. Rabash ír erről a „Kegyelem minőségének befoglalása az ítéletbe.” című cikkében.
A Teremtőt úgy is nevezzük, hogy „Bölcs,” mivel birtokolja a Bölcsesség Fényét, és minden szükséges erőt. Az embert, aki példát vesz a Teremtőről, úgy nevezik „a Bölcs tanítványa” mivel másolja a Teremtőt, annak adakozási formáját.
Azonban meg kell éretnünk, hogy ez nem csak másolása, egy cselekedetnek. Mindenekelőtt, egyet kell értenünk ennek a formának az átvételében, mert ez olyasmi, amit egyébként egyáltalán nem akarnánk. Ha egyetértünk ezzel, azaz megszorítjuk magunkat valamilyen módon, és megteremtünk ezzel egy helyet magunkban ahol ezek megjelenhetnek bennünk, és akkor készen állunk ezeknek a formáknak a fogadására, a megszerzési vágyainkban, és azt is megértjük, hogyan épülnek ezek fel, és hogyan ismételhetjük meg ezeket. Ez arról a tanulásról szól, amely a vágyainkkal és az elménkkel szemben megy, ameddig fel nem ismerjük, hogyan fejezzük ki és valósítsuk meg a Teremtő által adott példákat a gyakorlatban saját magunk.
Cselekedetek hosszú sora rejlik a kapni akarásunkban, mint példa, és kerülnek elő az életünk során. Mindezt a „Teremtő munkájának” nevezzük, mivel a kapott példákat arra használjuk, hogy megvalósítsuk őket mi magunk, az szintén felülről kapott erő és bölcsesség által.
Ezen az teljes folyamaton keresztül, csak az előrehaladás vágyával kell, hogy rendelkezzünk, azzal, amit a környezettől szereztünk meg.
KN
