A földi képernyőtől a spirituális képernyőig
A Zohár, “Yitro fejezete 180. bekezdése: … Nekünk az emberek formáját hat megközelítésben kell látnunk, és a bölcsesség alapján ismernünk.
A kabbala bölcsessége, az összes spirituális minőség elmagyarázásához földi kifejezéseket használ. Mindennek az oka az, hogy nincsenek szavak, vagy betűk a spirituális világban, csak érzékelések, elérések, beteljesedések, és megértések. Ezért nincs más módunk a spirituális információk és benyomások kifejezésére, és átadására egyik embertől a másik irányába.
Ezért, amikor a Zohár az emberi arcok kinézeteiről, vagy az ember belső szerveiről, esetleg testrészeiről beszél, tehát az összes ilyen leírás, a spirituális területen működő erők megfeleltetése, ami valójában a lelkek között kapcsolatok leírását jelenti. Ezen a módon a „lombok nyelvének” használatával információkat adunk át egymás között a spirituális világról.
Ez hasonló az elektromos erőkhöz, amelyek által képeket teremtünk a számítógép képernyőjén. A számítógépen belül, csak elektromos erők vannak, de a számunkra ezeket képek létrehozására alkalmazzuk, melyeket fel tudunk fogni.
Beszélhetünk tehát belső elektromos erőkről, amiknek a külső hatásait használjuk: grafikus kifejezések, színek és geometriai ábrák rajzolására. Elnevezhetjük ezeket az elektromos erőket, a grafikus képeik alapján, még ha ezek nem is színek, vonalak, vagy képek. Ez csak a külső megjelenési forma, amelyet ezek keltenek, és mi csak ezeket a formákat nevezzük el, és használjuk ezeket a neveket magukra az erőknek a leírására.
Ezért meg kell értenünk, hogy a Zohár szerzői nem foglalkoztak fizio-miszticizmussal, fiziológiával, vagy más, ehhez hasonló dolgokkal, hanem csak a lélek belső szerkezetét akarták leírni részleteiben. Az ember, aki a spirituális világban van, mindent maga előtt lát, amikről a Zohár beszél, a spirituális érzékelésben, ismerve, hogy ez a spiritualitásról szól. Látja mindezt, mivel a spirituális benyomások sokkal erőteljesebbek, mint a földiek. Ezért a személy a spirituális képet vizsgálja először, és csak utána bármi mást.
Másrészt az, aki csak az anyagi világban van, és csak a földi realitásokat képes érzékelni a földi képernyőjén, csak földi képeket fog látni, a Zohár szavai alapján.
Tehát miközben olvassa valaki a Zohárt, meg kell próbálni az egyik képernyőről átváltani a másikra, a külső képernyőről, ahol földi képeket ábrázol a számunkra, a lélek belső képernyőjére. Még ha nem is értjük, miről beszél a Zohár, az erőfeszítésünk felemeli a Fényt, amely korrigál bennünket.
Baal HaSulam írja a következőket a „tíz szféra tanulmányának bemutatásában”: Ezért nekünk meg kell kérdeznünk, akkor miért köteleztek a kabbalisták mindenkit a kabbala bölcsességének tanulmányozására? Valóban egy hatalmas dolog van ebben, amely méltó a kinyilvánításra: egy csodálatos, felbecsülhetetlen értékű orvosság rejlik ebben mindazoknak, akik foglalkoznak a kabbala bölcsességével. Habár nem értik, mit is tanulnak pontosan, a sóvárgáson és a megértésre irányuló vágyon keresztül felébresztik magukra a Fényt, amely körülveszi a lelkeket.
Nem az kell, hogy legyen a vágyunk, hogy megértsük, hanem sokkal inkább az, hogy érezzük a belső spirituális képet. Ez által a nagy vágy által, magunkra vonjuk a Fényt ebből, amely korrigál bennünket. Akkor belépünk ennek a belső világnak az érzékelésébe.
KN
