A Teremtő szeret játszani velünk, elbújik és megjelenik, s újra elrejtőzik —azért, hogy felébresszen minket. Amikor hol jól, hol rosszul érezzük magunkat az anyagi érzékelésben, akkor ezek a váltások segítenek felnőni .
Közben az öröm-kapó-vágyunk mennyiségileg és minőségileg is nő és négy fejlődési szinten halad át: ásványi, növényi, állati és beszélő szinteken. Végül tudatára ébred magának és megérti, miért érez jót és rosszat, honnan és miért jönnek e váltások.
Ekkor felfedezzük nemcsak a jót és rosszat, hanem az igazat és keserűt is, a változások okát és célját, s azt, hogy Ki küldi ezeket, s hogyan kapcsoljuk mindezt egybe, vagyis hogyan valósítsuk meg a tökéletes módon. Így haladunk.
A Kabbalah helyes képet segít nekünk kialakítani a megtapasztalt jó és rossz helyzeteken áthaladva. Nem a teremtő az, aki változik, elrejtőzik, s felbukkan játszani, hanem bennünk jelennek meg ezek az átalakulások, az öröm-kapó vágyunkban, egy örök változatlan felső Fény előtt, a Teremtő-Adó előtt, aki az abszolút nyugalom s aki megmondta: ” Nem változik a JöHöWöH/Havayah”
A változások a teremtett lényben történnek, abban, aki kapja őket. A teremtmény megy át jó és rossz állapotokon, s ezért gondolja, hogy a Kedves elhagyja és elrejtőzik.
Ekkor egy hitelesebb megvilágítást keresünk és megértjük, hogy az állandó, örök tökéletes felső Erő előtt állunk. Minden váltás bennünk adódik, és mi csak kérhetjük a kegyelmet, hogy jól használhassuk ezt. Előszöris meg kell tanulni ezekre a változásokra támaszkodni, s arra használni őket, hogy adjunk, mint a Felső Erő.
Ekkor eljutunk ahhoz az állapothoz, hogy “Ha én a Kedvesemért, a Kedvesem értem”, s ekkor a teremtő-Adó elrejtőzése áldásnak tűnik, minta közelsége és a beleolvadás. Ez csak tőlünk, a mi realitás–percepciónktól függ.
Így már nem a szerencsétől függünk, hanem kezdjük látni az ok-okozatokat, a váltások mögötti logikát. Először felfogjuk, hogy belül zajlanak az átalakulások és mindennek az a célja, hogy megjavuljunk, gyógyuljunk. És aztán rájövünk, hogy a javítások, a gyógyítás célja nem a jó érzés, hanem az igazság.
És ez oda vezet, hogy a mozdulatlan Teremtő előtt álló teremtmény mélyebb érzékenységre tesz szert, hogy közelíteni tudjon a Teremtő-Adó örök adási alakjához, a teljességhez.
[36937]
Kabbalah Lecke 3/3/2011, Rabas
