Az elején úgy haladunk, hogy a társak hajlandóságát, erőfeszítését, munkáját magunkba szívjuk az irigységünk által.Belül megváltoznak a vágyaink a közös munka hatására és rájövünk, hogy a társulás, a másokra való odafigyelés és az ő vágyaik magunkba olvasztása egy nagyon különlegesen értékes állapot.
Ez az a megvilágító Fény, ami változtat bennünket, magunktól ez nem menne. Azt hisszük, mindig ugyanazt tesszük, ugyanolyan állapotokon megyünk át, s nap nap után semmi nem mozdul. De a vágyak négy szinten át változnak és a megvilágító Fény váltásától kezdenek elmozdulni.
A legvégső tökéletes állapot, mely szükségképpen már megvan a teremtés céljában, az “beleíródott” a Fénybe. Tehát a Fény, amely a legelső, gyökér-állapotból indul, már most onnan, a Jövőből hat a mai vágyainkra s beleírja a váltásokat, megteremtve a változás vágyait. Ezért nem kell kétségbeesni! Csak erre emlékezzünk.
Azután, tapasztalatot gyűjtve mindannyian érezni kezdjük, hogy folyamatosan hatás alatt (adás alatt) állunk. Amikor látszólag semmi se mozdul, ez a mező akkor is vágy-átalakító folyamatokat ébreszt a JöHöWöH négy állomásán.
Ezért mi eleinte a kabbalista csoportba fogyasztóként jövünk, egoista célokra használni akarva: döntéshozás, uralkodás, ambíciók kielégítése. Aztán ez a fejlődési állapot adhat alkalmat az embereknek előrehaladás-érzést, amennyiben nem ártanak a társulásnak. Mert mind egoizmusból indulunk (Lo lisma – nem a névért) és csak később jutunk el az adásig (Lisma, a névért).
Azután jön csak el a következő szint, amikor megértjük, hogy a társulásnak, egyesülésnek különleges értéke van és ez nem egyszerűen mások használata. Persze, ha törődik mások jólétével, ez közelebb viszi a teremtő-Adóhoz. Így dolgozik rajtunk a Fény, átalakulásokat okozva.
És ennek eredményeképpen aztán elkezdünk a társulással dolgozni már kizárólag csak azért, hogy a Teremtőnek adjunk örömöt. Végülis ez egy nagy lehetőség, hogy valamilyen adó tettet hajtsunk végre. Nekünk nincs semmink, amit a teremtőnek adhatnánk, de kihasználhatjuk az Ő teremtett lények iránti szeretetét és nekik adhatunk – ezzel megvalósítva az Ő szeretetét.
Ha irgalomért, kegyelemért folyamodunk, azaz adásért, és mások felé irányuló adás-vágyért, akkor ezzel adunk a Teremtőnek lehetőséget, hogy adjon másoknak.
[36934]
