Út, a törött szíven át
A teljes erőnkkel megpróbálunk legalább valamiféle gyakorlati cselekedetet megtenni, ami adakozó és a teljesség irányába mutat. Vágyunk meghajolni a környezetünk előtt, és úgy tekinteni a barátainkra, mint a generáció legnagyszerűbbjeire, és hogy rajtuk keresztül megkapjuk a lehetőséget eljutni a Teremtőhöz. Azonban a legtöbb, amit megtehetünk ezért, a legtöbb, amit feltárhatunk, hogy hogy kizárólag egoista módon akarjuk elérni ezt, előnyök szerzése érdekében, amit mindenki megfizet, és mindenki a saját hasznára akarja felhasználni.
Ez a lehetőség folyamatosan feltárul a személy számára, láthatja, hogy mihelyt felismeri ezeket, azonnal a saját érdekeiben akarja felhasználni. Ezek a legjobb pillanatok az igazság felismerésére. Ha az ember végig akarja szenvedni ezeket, és ezekben forogva előrehaladni, de mégis folyamatosan az adakozás felé haladva, amely a környezet felé megnyilvánul, akkor jobban és jobban feltárja a vágyát.
Az ember látja, hogy lényegtelen hányszor próbálja meg az adakozás cselekedetét, a környezet felé való adást, és a Teremtő feltárását a többieken keresztül, hogy végül is a Teremtő felé adakozzon – az összes ilyen kísérletre adott válaszban folyamatosan feltárul a törött egoizmus gondolata, és az ellentétes, egoista szándékok, amelyek a törött szív egyértelmű megnyilvánulásai.
Csak annak az ember, adakozásra és a szentségre törekvési fokozatának az arányában fedezi fel a tisztátlan erőket, amelyek uralkodnak rajta. Nincs semmi más, amit tehetne, mert szüksége van erre a felismerésre. Az egoizmus feltárul a személynek, olyan erővel, hogy elérkezik a gyűlölethez, és nem akar abban maradni – ez nevezzük imának.
Végül is nem szükséges semmi mást kérni többé. Ha valaki akar, tud mesterséges kéréseket mondani. Az ima azonban egy érzékelés, amely a szívben zajlik. Az embernek érzi, mennyire szenved a gonoszhajlamától, amely távol tartja a Teremtő felé való adakozás érdekében megkapott eszközök használatától, és ez éppen elég. Ezen keresztül már közelebb is kerül a Teremtőhöz. Minden az ellenkező irányba fordul! A legközelebb kerül a Teremtőhöz, amikor megérti, hogy hogy tört el fordult a Teremtővel szembe a szíve.
Ezt követően meg kell értenünk, hogy a munkánk ellentétes egy vallásos emberével, aki teljességet, inspirációt, és magasztosságot érez. A kabbalában minden ellentétes: a Teremtőhöz vezető út, a törött szíven keresztül vezet, amely pontosan az a pillanat, amikor felfedezzük, mennyire ellentétesek vagyunk a Teremtővel. Pontosan ebből a mély zuhanásból hívjuk elő a Teremtőt, fedezzük fel, hogy van egy kapcsolódási pontunk Vele.
Ezért öröm és csalódás párhuzamosan érkezik, támogatva egymást, és egyesülnek egy ponton. Ez az, ahogy a Teremtő feltárul, mint az eredménye ennek a két, ellentétes dolognak, egyetlen egységbe.
KN