Élet az adakozás szintjén
Az újjászületés (reinkarnáció) folyamatában az egyetlen dolog ami változik az a külső forma, a mi attitűdünk, vagy „ruházatunk”, de a belső alapvető állapotunk nem változik. Lehetetlen arról az állapotról egyátalán beszélni az élet elvesztése, a halál tekintetében.
A Fény mely kiterjed a spirituális Parcifban van az élet Fényének nevezve. Amikor ez a Fény elhagyja a Parcufot, jön a halál. Azonban a spiritualitásban a dolgok soha nem mennek keresztül életen halálon, ahogy mi azokat értjük, mivel a személy az mindig beteljesülése felett található. Ő a szűrő és Visszavert Fény (Ohr Hozer) szintjén van, a Hafec Heszed (csak kegyelemre, adakozás vágyva) állapotában, mivel elérte az adakozás szintjét.
Amennyiben a Fény jön, akkor az jó, mivel a személy képes azt megkapni az adakozás érdekében, és az neki több életet ad. És ha a Fény eltávozik, de a Hasszadim Fény marad, az ugyancsak élet, csak annak egy kisebb szintje, ameddig el nem éri a legkisebb illuminációt, mely az abszolút minimumot nyújtja, egy álomszerű állapotot. Azonban így vagy úgy, a személy mindig kapcsolatban áll az élet erejével.
Ennél fogva a Kabbala tudománya nem tulajdonít semmilyen jelentőséget a testi érzéseknek, melyek életünket illetve halálunkat alkotják. A Kabbalában ezek teljesen másfajta gondolatok, amelyek teljesen különböznek attól, ahogy mi értjük azokat.
