Amennyiben a Teremtő arcába akarunk tekinteni
Az összes keresgélés után a személy elérkezik egy olyan állapothoz amikor már csak egy dolgot kér: hogy képes legyen a helyes döntés meghozni. És ez jelenti azt, hogy elérkezett a helyes imához.
A legfontosabb dolog amit felfedezünk majd amikor a megszerzés és adakozás erőinek egybeolvadásáról tanulunk, az hogy a Teremtő hogyan hoz döntést, amikor ezen két erő fölött van, hogy Ő mire alapozza saját döntését. Mi Őt cselekedetei alapján ismerjük, értjük meg. De azáltal, hogy mi mindazt kutatjuk ami bennünk történik az Ő befolyása alatt, ezen keresztül mi elérjük, megérjük az Ő értelmét, terveit, szándékát és gondolatait. Ez a mi teljes munkánk.
És mindehhez hogy ezt megtehessük csak az imára van szükségünk. A mi saját erőnk által mi nem vagyunk képesek elérni, megérteni az Ő elméjét, fejét, azt a helyet ahol a döntések születnek, és ahonnan az összes cselekedetek származnak. Mindez azért van mert mi magunk is az Ő cselekedetei vagyunk.
És mivel a spirituális cselekedet az mindig az „adakozás érdekében” történik, mi nem vagyunk képesek megérteni hogy a felső elme hogyan volt képes meghozni azt a döntést. Ez mindig úgy történik, mintha „csodára” leltünk volna, ahogy az írva van: „Én keményen dolgoztam, és találtam”. Lehetetlen megérteni a Teremtő elméjét közvetlenül a két erő megfigyelésén keresztül: az adakozás és megszerzés erejeit megfigyelve. Ez az ahol a különbség található a Teremtő maga, az Ő döntése, és az Ő döntését követő cselekedetek között.
Ennél fogva egy személy aki eléri az imát azt a képességet kéri, hogy pontosan ezt megérthesse: a Teremtő tervét és gondolatát, aki a döntést hozza. Hasonlóan Mózesnek az lett mondva: „Te megláthatsz engem hátulról, de nem láthatod az arcomat” Ez az ima állandóan fel van újítva.
