Dr. Michael Laitman

Az ember elérheti a Teremtő tudatosságát

Van egy szabály: “A társadalmi életben, hasonlítani kell, a kollektívhez, a spirituális életben, hasonlítani kell, az egyénhez.” Például, belépek egy csoportba. Reprezentálja ez a csoport ab többséget a számomra? Figyelek a barátaimra? Háromszáz embert látok magam előtt – ez egy erő.

Ha ők kérnek valamit tőlem, a fizikai szinten, az egy dolog, azonban mi van, ha követelnek tőlem valamit a spirituális szinten?  Ők többet értenek, mint én? Ők együtt, okosabbak, mint én? Hogyan kell hozzájuk viszonyulnom? A helyes irányba befolyásol a csoport? Végül is, ha ők a többség, akkor meg kell hajtanom a fejem előttük és elfogadnom a véleményüket.

Másfelől mi a spirituális életről beszélünk és ezért az embernek egy olyan egyéniséget kell követnie, ami ellentétes a többséggel. Akkor én egyén vagyok, egy indivídum?  

Ezek nem egyszerű kérdések és minden csoportban felmerülnek. A fizikai érzékelésben minden egészen világos, amikor az a többség alapján áll. Azonban mégis, mi sok mozgást, részt, irányítást, és érdekcsoportot láthatunk a fizikai érzékelésünkben.

Ez pillanatnyilag egészen egyszerű a számunkra. Ez megalapoz egy szeparációt a spirituális és a fizikai létezés között, és lecsökkenti a létszükségleteket. Számolnom kell ezzel.  

Egy normál életet biztosítok magamnak: dolgozom, otthont teremtek, családom van, bankba járok, szociális biztonságot teremtek, egészségbiztosítást kötök, szabadságra megyek, nyugdíjas leszek, és így tovább. Ez az, ahol követem a többséget, és megteszem, ami a normák alapján elvárt. Ez az, ahogy megvalósítom a „többség követését,” amely megfelel a kötelező, szociális feltételeknek.  

Emellett, minden figyelmem és erőm a spirituális fejlődésemre irányul. A spirituális életemben, a csoporttal dolgozom. Rabash írja, hogy az embernek meg kell hajolnia teljesen a csoport előtt, tehát meghajolok a spirituális közösség előtt, ahogy megteszem ezt, a többséggel.

Hol van akkor a szabadságom? Végül is, a saját véleményemet kell követnem, amikor elér a spiritualitáshoz.

Valójában pontosan ezt teszem, mivel én határozom meg a csoporthoz való kapcsolatom szintjét. Senki nem veszi el ezt a szabadságot tőlem. Ez a jelentése a „követni az egyéniséget” szabályának. Mindannyian egyéniségek vagyunk, és szabadon eldönthetjük, a csoporthoz tartozást. Nincs olyan szabály, ami kötelezne bennünket erre, és nincs külső nyomás. Ugyanezt az elvet alkalmazzuk a kabbala terjesztésére is: Bárki, aki akarja, megkaphatja, aki nem akarja, arra nem erőltetjük.

Tehát az egyén szabadsága abban rejlik, hogy képes-e meghajtani a fejét, a közösség előtt, anélkül, hogy erre bármi kényszerítené. A fizikai világban a közösség kényszeríti a személyt, de a spirituális világban senki nem kötelez senkit, semmire, beleértve a Teremtőt is. Az embernek fel kell nőnie, és saját magának kell döntést hoznia.

KN

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

79 queries in 8,283 seconds.