Dr. Michael Laitman

A teremtés a Fény óceánjában úszik

Csak két erő van a mindenségben: az adakozás ereje – a Teremtő, és a kapni akarás ereje – teremtés. Ezek egy egymással teljesen ellentétes állapotban voltak kezdetben, ahol a Teremtő ereje végtelen, mint az örök nyugalomban lévő Fényóceán.  

A Teremtő célja, felemelni ezt a pontot, tehát hogy az olyan nagy legyen, mint a Fény, és egyenlő legyen vele mind méretében, mind minőségében. Ez azt fogja jelenteni, hogy a jó és a nagylelkű Teremtő átadja a jóságos és szívből jövő cselekedeteit – azaz az adakozás cselekedeteit.  

Ezért a Teremtő odaad a teremtménynek minden olyan minőséget, amely jelen van az élvezet megszerzésre való vágyban, de egy ellentétes formában azzal, ahogy ezek a Teremtőben vannak, ami maga, az adakozásra irányuló vágy, tehát a teremtménynek egy független és szabad döntést kell hoznia, és a Teremtő állapotát kell választania, az adakozást, ami a legmagasabb szintű minőséget összehasonlítva mindazzal, ami jelen van a teremtményben.  

Ezen az úton, a teremtménynek keresztül kell mennie egy hatalmas mennyiségű megvilágosodáson, azonban mindezek két részre oszthatók: mennyiségi megértés, és minőségi megértés. A teremtés teljes munkája a benne rejlő gonosz felismerésében rejlik. Meg kell értenie, mennyire rossz, az egoisztikus megszerzésére irányuló minősége, összehasonlítva a teremtő adakozási minőségével.

Ennek az oka rossz, mivel szenvedést okoz a teremtménynek. Ebben az esetben a teremtmény választhatja az adakozást egoisztikus okokból is. Mégis a jó és a rossz megértése nem a teremtmény vágyán magán múlik, azaz nem választ valamit csak azért, mert azt képes lenne természetes módon élvezni. 

A választás attól a ponttól indul, amely független valakinek a saját vágyától, tehát a személynek előnyben kell részesítenie az adakozást az adakozás érdekében, mivel ez a legmagasabb rendű és legmagasztosabb dolog. Ez nem történhet meg, mivel a személy mindig szeretne mindenből valamilyen előnyt kicsikarni.  

Ezért ezen az úton, a teremtmény mindig elkezdi megkérdezni, hogy „Ki a teremtő, akinek a hangjára oda kell figyelnem? Mit kaphatok ebből a munkából?” Azaz, ez feltárja az összes vágyat a teljes edényben (Kli) és annak a méretét és a minőségét is, önmaga mindezt éri el, és igényli a természetes módon való kitöltését is, egyezésben annak egoisztikus minőségeivel.

Akkor ez azáltal működik, hogy analizálja a saját vágyait, amelyeken belül van, és megérti, hogy ez teljesen behatárolt és csak a saját örömszerzése irányába törekszik, és ezért hibás. Ezekkel a feltételekkel nem lehet az helyesen értékelni az igazságot.  

Amikor megpróbálja elérni az igazságot, annak érdekében, hogy ne függjön a saját vágyától, akkor ég és föld között függ, és úgy látja önmagát, mint aki félig bűnös és félig igaz, mint aki az igazság mérlegén billeg. Innentől a teremtmény már a saját szabad akaratán dolgozik.  

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,569 seconds.