A párbeszéd a Teremtő és imádott teremtménye között
Amikor elkezdem kijavítani viszonyomat a teljes világgal, a többi lelkekkel, és a csoportban levő barátokkal, akik velem együtt tanulnak, hirtelen felfedezem, hogy csak a Teremtő és jómagam létezünk, és senki más. Más szóval, léteznek a barátaim, a világ, a kövületi, növényi és állati természet, emberek és lelkek, és mindaz lényegében a Teremtő különböző formájú megjelenései, ahogy az rám vonatkozik.
Végül is a Teremtő nem képes magát úgy megmutatni, mint a Fény edény (Kli) nélkül, mivel nem rendelkezem semmivel, amivel felfoghatnám Őt. Ennél fogva a Teremtő a teremtést két részre osztotta: a teremtésre magára, annak lelkére, és a többi vágyakra ezen teremtésen túl, melyek a Teremtő tulajdonságai.
“A Teremtő” (BoReh) a “jöjj” és “láss” héber szavakból ered (Bo és Reh). Más szóval amennyiben a teremtett lény összekapcsolódik azzal az edénnyel (Kli), mely látszólag rajta kívül helyezkedik el, ezáltal kifejezi attitűdjét a Teremtő irányában, és akkor ebben az edényben a Fény megjelenik. Mindez megadja a teremtménynek azt a lehetőséget, hogy érzékelje a felső (magához képest) erőt.
És akkor a teremtmény elkezdi megérteni a Teremtő “nyelvezetét”, azt a párbeszédet, melyet a Teremtő folytat vele. Néha úgy tűnik a teremtménynek, hogy ez a “külső” Kli (edény) az felette van, néha úgy tűnik, hogy mindaz alatta van. Néha a világot mint egy üres vákumot tekinti amelyben nincsen semmi. Azonban amennyiben a teremtmény megérti, hogy a Teremtő az aki ezt az üres teret az ő számára, azért hogy a teremtmény töltse ki ezt az űrt adakozás iránti vágyával saját erejéből, akkor megkapja a teret a munkára.
Ebben az űrben, hiányzik a Hit Fénye, az adakozás Fénye, Hasszadim (kegyelem). Amennyiben a teremtmény képes megtölteni ezt az üres dimenziót a Hasszadim Fényével, akkor ennek megfelelően ő csatlakozik a Teremtőhöz, és képes ugyanott megtalálni a Hochma (bölcsesség) Fényét ugyancsak.
Léteznek ellentétes állapotok, amikor a Teremtő megengedi a teremtménynek hogy magát beteljesítve érezze. Először mi úgy érezzük, hogy hatalmas Fény előtt állunk, és mindaz jelenleg rajtunk kívül van. Ez az érzés nekünk az első 9 Szfirában (Tet Reshinot) lett megadva. Nekünk azon egy megszorítást kell létrehoznunk, fel kell emeljük belső határunkat, hogy képesek legyünk a Fényt megkapni (a Nikvey Eynaim-ban), és hogy a három vonalon dolgozzunk annak érdekében, hogy lemérjük azt a beteljesülést, mely előttünk áll a szűrőnk segítségével, vagy hogy kielemezzük mennyit vagyunk képesek megszerezni az adakozás érdekében.
Ezáltal mi haladunk előre, különböző állapotokon áthaladva, míg nem mindig vagyunk tudatában azoknak. Azonban azok csak akkor bomlanak ki, amikor mi nem feledkezünk meg arról, hogy csak egyetlen Fény, és csak egyetlen edény létezik, mely edény a mi érdekünkben lett rengeteg darabra törve, melyeket nekünk fokozatosan be kell építenünk magunkba az adakozás szándékával.
Ezen az úton két állapot áll előttünk. Az első a Bina lépcsőfoka (Hafec Heszed, csak kegyelemre vágyva), ahol a személy nem igazán képes másokkal összekapcsolódni egyenlőre, és csak azt tanulja meg, hogyan álljon ellen saját önzőségének, saját vágyai, saját “gonosz hajlama” fölé emelkedve, amely megjelenik számára, és ezzel megszerzi a GE (Galgalta ve Eynaim) edényeit.
Később a személy már elkezd dolgozni a “kegyelem tulajdonságának és az edénynek az egyesítésével”, amikor már a személyben levő megszerzés iránti vágy is kizárólag az adakozás érdekében van felhasználva.
