Felemelkedés a Teremtés gyökeréhez
Az lett mondva, hogy az “összes kapuk zárva vannak” az ember imája számára, kivéve a “könnyek kapuját”. De minek érdekében imádkozzunk, vagy mit kérjünk, ha mi két erőt kapunk meg egymással homlokegyenes ellentétben? A Felső átadja nekünk a Körbevevő Fény erejét, az önzőség felébred azzal szemben, és mi e két erő között állunk, a jobb és a bal oldal között.
De az a tulajdonság amit nekünk el kell érnünk, az a Teremtés alapgondolatára vonatkozik, azaz, hogy a Teremtő boldogságot akar adni a teremtményeknek. Ez minden végeredmény, cselekedet és erő fölött van. Ez az értelem, a felső feje az pontosan amit az alsó, a teremtmény el akar érni!
A teremtménynek semmi esélye sincs arra, hogy ezt egyedül elérje, saját erőfeszítése nyomán, mivel létezik a különbség a felső gondolat, a döntések, a döntések végeredménye és a cselekedetek között. És mi magunk, a Teremtő cselekedetei vagyunk.
Ezáltal, amikor az ember kimeríti összes alapforrásait, azáltal hogy mindent megtett amire csak képes, ő felfedez egy különleges tulajdonságot amellyel neki nincs kapcsolata. Kindaz egy döntés, egy terv, a teremtmény megteremtésére, a teljes program, mely jóval a teremtés előtt született. A személy megkapja a lehetőséget, hogy megismerje a Teremtőt magát, akik megszülte, kitervezte mindezt, és hogy miért is tervezte Ő meg mindezt ilyen módon: azon pont gyökerének a gyökerét, amelyből a teremtmény megszületett.
Ez a végy rejtve van a legkisebb cselekedetben, és ez vezet minket a kezdetek kezdetétől! De mi ehhez csak egy nagyon hosszú keresés, és sok cselekedet után jutunk el. És amikor elérjük azt, mi felfedezzük ami mondva lett: “Az összes kapuk zárva vannak, kivéve a Könnyek Kapuját”.
Azt úgy tekintjük mint a “Könnyek Kapuját”, mivel a Fény összes “hajszálai” (Parcufim Szearot, hajszál), melyek kiterjednek hozzánk Felülről lefelé, a Felsőtől, aki “viharos” (Szoer), és szenved amíg a mi megérkezésünkre várakozik, most csak a “szerencse cseppjei”-ként (héberül Mazal-szerencse, a Nozel-csöpögtet szóból) vannak felfedve számunkra, a Fénynek szon cseppjei, melyek lassanként csepegnek számunkra. És a személy csak abban az esetben képes elérni azok eredetét, okát, hogy miért és hogyan ereszkednek ilyen behatások ránk, ha képes megismerni a Rosh de Acilut-ot (az Acilut Világának fejét).
És mindez csak akkor érhető el, ha elérjük a Könnyek Kapuját, vagy egy olyan állapotot, amikor a személy megismeri a különbséget a Parcuf “test”-e (Guf) és “fej”-e (Rosh) között. Ő nem képes elérni, meérteni a felső fejét magát, annak értelmét, de ennek az imának köszönhetően, mégis képes elérni azt.
Valójában, azáltal, hogy a Teremtő cselekedeteit tanulmányozzuk, mi kapunk valamilyen elképzelést a Teremtő értelméről. Mint ahogy mi egy asztalra tekintünk, azáltal képesek vagyunk az asztalos gondolataira értelmére következtetni, ugyanígy ahogy magunkat tanulmányozzuk, és felfedjük a Teremtő cselekedeteit, folyamatosan összegyűjtjük ezt a lángoló vágyat, hogy Őt megértsük, és fokozatosan elérkezünk a Könnyek Kapujához.