A tekercs (héberül Megilat ami feltárást is jelent) Eszteré, amely Purimról szól és elmeséli Mordeháj, Ahasvéros király és Eszter királyné történetét,melyben a zsidók megmenekülnek a Hámán miniszter által tervezett megsemisítéstől, elmondja, hogyan érjük el ezt a célt. Ezért mondják a bölcsek, hogy a messiási (szeretet-uralmi) Jövőben minden ünnepet eltörölnek, kivéve Purimot, mert ezen a legnagyobb Fény világlik, minden előző szint fölött.
Az Izráél népének ünnepei mind lépések a lelkiségi létrán, amelyben az evilági vágyaktól a végnélküli örök lelki világba jutunk fel, ahogy az adás-vágyunkat kifejlesztve kiakakul az alaki azonosságunk a teremtővel, szeretettel és egyesüléssel magunk közt (a társakkal). Ezért az előző lépéseket magában foglalják a későbbiek. Purim a legfelső szint, minden előzőt tartalmaz s azok eltűnnek előtte. Ezért a többi ünnep már nem lesz, amikor Purim fennmarad örökre.
Hogyan érjük el ezt az “ünnepet”? Ez a belső munkánk, amit imának is hívunk(a női erők emelésének, M.A.N.-nak nevezünk), kérjük ezt az egyesítési józós késztést, ami el akarunk érni. A szétválás javítása a munkánk. Előbb az “adás célú adás” szintjén kell egyesülni, ez a Mordeháj-szint.
Ha elérjük a “király kapuját” (A sztoriban Mordeháj e kapuban ül), ott szembejön velünk a belső Hámán, a hatalmas és ijesztő egoista vágy feltárul előttünk. Ezt kell kijavítanunk, hogy a Mordeháj “adó-célú” önzetlenségét megkapjuk s ennek fénye áramoljon a hordozónkba (a Kelimbe). Így jutunk el oda, hogy a Mordeháj-megvilágítás ömlik bele a Hámán-edénybe s elérjük a Kijavítás Végét (Gmar Tikkunt).
A saját természetünkből önzésünkből kell az erőt merítenünk és e vágyakhoz kell hozzáadni az “adásvágyat”, hogy ez uralkodjon rajtunk, “megnyergelni a vágyat”, ahogy Mordeháj, aki a király lovát meglovagolhatja jutalmul.
Kabbalah Lecke 3/20/11, Samati
