A természetben nincsen olyan szabadság, ami a semmiből teremtődne. Nem, a természetben minden törvényszerű és semmi nem csúszhat ki a törvények alól.
Kér erő vezérel minket: a kapás és az adás. A szabadság az, amikor az egyiket felülírjuk a másikkal, és a kettő közt állva megértjük a valóságot, amely épp mibennünk egyesíti a kettőt.
Mindig döntenem kell, minek a hatása legyen felettem, mi vezessen. Vagy ez vagy az: vagy a kapolás, vagy az adás.
Az önállóságom érdekében egyiket sem akarom engedni vezetni. Közben a Fáraó azt mondja: “Ki az a Teremtő nekem, hogy hallgassak rá?” Másrészt a Fáraóval vigyáznom kell, meg kell őriznem, ha távol is tartom. Menekülök, hogy megkapjam a másik erőt. Azelőtt a fáraó szolgája voltam, most a Teremtőé leszek.
Mindez azért, hogy elérjem a kettő közt a középutat. Ezt hívják a díszítés, a Tiferet “noga”- fényes – héjának, klipájának. Itt van egyensúlyban a jó és a rossz. Középen állok és sem a teremtő, sem a Fáraó nem vezérel: én vezetek a kettő közt. Ezt hívják úgy, hogy “Fiaim legyőztek engem”.
Ez nagyon finom egyensúlyozás és minden váltásnál, minden lépésnél újra ki kell alakítanunk. A két vonalat, erőt, a jobbot és balt, az igazságot és az irgalmat egyensúlyozzuk és a középúton haladunk.
A munkám tehát az, hogy megtaláljam a Fáraó erejét, a rossz ösztönt, aztán a józós késztést, a teremtő erejét a mostani “állati”, “vak” állapotaimban. Egymás mellé teszem őket ahogy a teremtő mondja: “Jöjj a Fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét.” Ha a gonosz erő növekszik, akkor a teremtő is nőhet és megjelenhet a Fáraó mögött. Mindketten kibontakoznak a szívemben egy ponton, s ez a szabadság pontja, mely mindkét erő felett állhat.
Ezt kell elérnünk. Ezen a ponton, a józós és a rosszazós késztetés között a Tiferet (díszítés) középső harmadában megtalálom a szabadságomat. Ez a valódi énem. Az egyes szellemi lépések pontjaiból én építem a középutat, ez a belső Ád-ám, s így érem el a végtelenséget.
A vég-nélküli világban olyan önállóak leszünk, hogy 620-szor erősebbeknek érezzük magunkat e két erő teljes használata révén. Ezt jelenti, hogyha a természetet vezető két erőt, a Fáraót és a teremtőt használjuk. És képesek vagyunk erre.
[38355]
