Dr. Michael Laitman

Az adakozás játékát játszani

A hangulatunkat a spiritualitással, a teremtővel, a Fénnyel, amely a Végtelen Világban kitöltött bennünket, való kapcsolatunk határozza meg.  De amikor a jó állapota felé törekszünk, természetesen a beteljesedésre gondolunk, és elfelejtjük, hogy ez a beteljesedés előfeltételezi a korrekciót, vagyis az adakozás szándékát.

Más szavakkal, mindannyiunknak, meg kell szereznünk az adakozás szándékát, a beteljesedés csak ez után jön. Ezért kaptuk meg az üresség érzését, a beteljesedés érzésének hiányát, hogy ne erre összpontosítsunk, hanem a szándékra, azaz a mások beteljesítésére és ne a sajátunkra törekedjünk.

Ehhez szükséges kiépítenünk magunkban, egy „semleges” hozzáállást, amely nem függ, az egoista élvezettől, és akkor használhatjuk a beteljesedést mások érdekében, és nem a sajátunkban. Csak el kell képzelni, hogy mi lenne, ha kapnánk egy képességet beteljesíteni önmagunkat a Felső Fény által, egoisztikus módon! Mi minden pillanatban ezen álmodozhatunk, ahelyett, hogy azon járna az eszünk, hogy teljesítsünk be másokat.

Ezért a Felső Fény, rejtőző. Ezáltal, kapunk ettől egy lehetőséget, a felső beteljesítés vonatkozásban, nem önmagunkra gondolni, megszabadulni az egoizmustól,és amely nem tesz különbséget, az elrejtett, spirituális öröm vonatkozásában. Még ha nem is vagyok éppen boldog, és a barátaim sem tűnnek különösebben boldognak, ez az egyetlen esély, az egoizmusom elaltatására, az öröm utáni szomjúság lecsendesítésére, és arra, hogy ezt az így előállt üres teret felhasználjam a másokkal való kapcsolat építésére.

Ez egy kivételesen értékes segítség, és hálásnak kell ezért lennünk! Különben valószínűleg az egoizmusunk rabszolgái maradnánk, és nem lenne esélyünk, hogy elszakadjunk ettől. Kaptam ezzel egy lehetőséget, önmagam által megkeresni és mesterségesen, azaz nem a vágyamnak megfelelően, hanem virtuálisan a nulla szinttől elkezdeni hirdetni az örömöt,  a spirituális cál fontosságát, a környezet fontosságát, és mindent, amiben hiányom van.

Én magam ébresztem fel ezt az örömöt, és fontosságot, mesterségesen felépítve őket, és mindezt elhelyezve a környezetemben. Úgy cselekszem, mint egy gyermek, aki egy játékkal játszik, és ez által bevezeti azokat az életébe. Húzza a játékautót, és közben búg, és ez úgy tűnik a számára, hogy egy igazi autó, amely vezethető, motorja van, amely működik benne.  

Ez az, ahogy aktiváljuk a felső rendszert a vágyunkkal. Ez a vágy – az egyetlen, amit el kell érnünk, a felsőhöz intézet kérelmünkben (MAN). Kifejezzük a vágyunkat, és ahogy ez megvalósul, az egónk bármilyen részvétele nélkül, minden előzetes érzékelés nélkül, de tisztán mesterségesen. Ez az, ahogy egy új formát építünk, a semmiből.

Nem kell szégyellnünk, hogy ez mesterséges.  Bizonyára ez nem egy hiteles formája az érzékelésnek, és nem egy előző vágyunkból származik. Éppen ellenkezőleg, büszkének kell lennünk, mert a valódi, egoista vágyaink, adakozást játszanak.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,923 seconds.