Az emberi terület
Két ellentétes erő létezik a természetben, de arra vannak késztetve, hogy kölcsönös egyensúlyt érjenek el minden szinten. Minden egyensúlyra törekszik.
Az egyetlen kivétel az emberi szint. Valami furcsa oknál fogva a természet meghagyott nekünk egy “szabad területet”, az emberi társadalmat. Ahogy az fejlődik, az nem tér vissza az egyensúly állapotába, hanem épp ellenkezőleg, féktelenné válik, elszabadul: az emberek csak a többiek elpusztítására törekszenek.
Manapság hatalmas kihívások elé nézünk. Mi össze vagyunk forrasztva, függünk egymástól, és ezáltal mindenki képes egy olyan katasztrófális egyensúly vesztést beindítani, mely az egész emberiséget veszélybe sodorhatja.
De szemben a fejlődés korábbi szintjeivel, ma képesek vagyunk egyensúlyt létre hozni saját erőfeszítésünkkel. Mi itt megkapjuk a “labdát a kezünkbe”, hogy mi elérhessük az egyensúlyt a természettel “saját területünkön”, függetlenül. A Természet meghagyja nekünk a lehetőséget hogy szabaddá, ételmessé, érzékennyé váljunk, függetlenné a természetes emberi lénytől. Amennyiben továbbra is azt akarjuk, hogy a természet határozzon meg minket, akkor állatként maradunk meg.
Választhatunk: vagy a természet uralkodik fölöttünk, vagy magunk dolgozunk és kitöltjük az űrt. Pontosan ez az, ahol a személynek be kell teljesítenie sorsát, és egy olyan egyensúlyt kell létrehoznia, mely beteljesíti, kiegészíti az összes egyenlőtlenségeket.
