Hogyan növekszem?
Én azon erők hálózatában vagyok melyek befolyásolnak engem. Azok összege a Természet. Akkor mi a cél? Mit akar az tőlem? Hova vezet az engem?
Nyilvánvaló számomra, hogy fejlődésem célirányosan bomlik ki előttem. Én erről a természet többi pédája által vagyok megbizonyosodva. Például egy kicsiny, savanyú gyümölcs egy nagy, finom, édes almává növekszik.
Mint ahogy a természet növényi és állati szintjei fejlődnek, én is ugyanúgy fejlődöm, különböző ellentétes stádiumokon keresztül haladva, melyek jók vagy rosszak. Lehetetlen csak egy oldalon előre haladni. Én váltakozom azokon keresztül, lépést téve a ballal, aztán a jobbal, újra és újra. Én állandóan felfedezek egy hiányt, mely megfelel a jövőbeni beteljesülésnek.
Ez az amikor számítást végzek: Hova vezet ez a folyamat? Hová irányít engem a természet? És akkor azt látom, hogy az arra kötelez engem, hogy társadalmi fejlődésen menjek keresztül. Az elmúlt néhány évezred során az emberiség társadalmilag egyre nagyobb mértékben kellett hogy tovább fejlődjön, és a társadalmon belül is tovább kellett fejlesztenie a közöttünk levő kapcsolatokat.
Mi felfedtük a gonoszt, önzőségünket, egymás iránti gyűlöletünket, és ennek eredményeképpen kezdjük megérteni, hogy egységre kell lépnünk. A modern, globális világban ez egyre tisztábbá válik.
Mi mindennek a haszna? A haszon az, hogy mi belépünk a fejlődés következő szakába, az Univerzum közös természetének szintjére. Én elérem majd az abszolút jóságot, és elérem a hasonlóságot a tökéletes természettel.
Ennél fogva én nem veszem figyelembe az átmeneti állapotokat, melyeken keresztül megyek az úton. Amennyiben a célt állandóan szemeim előtt tartom, és állandóan arra gondolok, akkor én már most jól érzem magam. A legfontosabb dolog az, hogy fölé “lebegjünk” a jelenlegi érzékeléseknek, mind a jónak mind a rossznak.
