Mi okoz a kabbalistának szenvedést?
Egy kabbalista szenved, amikor látja, hogy a világ lemaradva kullog, az egység felé való haladásban, a Teremtő felfedezésében, és a teljesség megélésében. Képesek vagyunk ezt megtenni, minden feltételünk van ehhez, de visszautasítjuk ezt a lehetőséget, és nem teljesítjük be. Így különböző problémákat okozunk magunknak, és szenvedést hozunk a világnak.
A kabbalista az, aki pontosan ezért szenved, mivel ő elérte a Teremtő feltárását. Végül is, a világgal kapcsolatban a kabbalista úgy érez, mint az anya a gyermekével. Az egész világ az ő edénye, részei, az ő lelkét alkotják. Miközben ezek a részek nem korrigáltak, a kabbalista szenved miattuk, mégpedig jobban, mint ahogy ők szenvednek önmaguk miatt.
Minden ember érzi a saját, személyes egoizmusát és szenved, mivel a Klije (edénye, vágya) nincs kitöltve, üres. Azonban a kabbalisták mindenkit magukba olvasztanak. Egy kabbalista mindenkit szeretettel kezelnek és mindenkit abszolút jósággal akar kitölteni. Azonban az emberek ezt nem akarják; nem értenek egyet az egységgel, és a saját egoizmusok kioltásával, a legkevésbé sem, annak érdekében, hogy ezzel megalkossanak egy nagy, közös vágyat (Kli) amelyet ki tud tölteni a Végtele Fény.
Egy kabbalista nem tudja korrigálni a világot; csak szenvedni tud emiatt, és várni addig, amíg az emberek, legalább egy minimális hajlandóságot mutatnak a fejlődés irányába. Természetesen a legtöbb, amit érezhet, azt a tanítványaiért érzi, mivel az ő szenvedésük a cél irányába mutat. Nem fejleszti őket mesterségesen, mivel ez bántaná őket, és megakadályozná a fejlődésüket. Ezért a nekik megfelelő szinten beszél hozzájuk.
Mi az autentikus forrásokból tanulunk, és a velük való kapcsolatunk meghatározza, mennyit tudunk megszerezni az erejükből. Ez pontosan az, amit felfedezünk, és nem az amit megértünk a vágyainkban. A kollektív szükséglettel dolgozom, amely annak érdekében jelenik meg, hogy mindenki felfedezhesse.
KN
