Egoistaként csak azt akarjuk tenni, ami fontos az egónak. Hogyan lehet ettől elszabadulni?
Tényleg így van, ezért kell az Elfogadás Tanára hallgatnunk. Két lehetőség van:
1. Tovább haladhatunk a természeti csapások alatt, s a fejlődés akkor csak azért alakul ki, mert a szenvedéstől meg akarunk szabadulni. De ez az út, folyton menekülni a gonosztól, hosszú és nehéz.
2. Tehát akkor használjuk inkább az ész nagyítóját és nem a csapásokat. A “Vallás Lényege és Célja2 c. cikkében Bál HáSzulám elmondja, hogy éberebbek lehetünk az úton a jelekre, ahogy megérthetünk egy szót a befejezése előtt az életben is. A bölcsek észrevesznek olyasmit, amit az átlagember meg se lát.
Vannak, akik felírják a bölcs tanácsokat, de nem szívlelik meg. Sok ilyen eset van. Mindenkinek más a “sorsa”. Aszerint, mennyire hallhatja meg valaki, amit mondunk, annyira fog haladni, ha képes folyton észrevenni az egó és a szellemi szolgálat útja közt.Vagyis látja a különbséget a száműzetés és a megmentés közt és hajlandó ebben kitartó lenni és makacs, noha az egoizmusának ez kellemetlen.
Azért dolgozunk együtt, hogy segítsünk egymásnak növelni az egó fölé emelkedés fontosságát, noha ez fájdalmas és veszteségekkel jár. Új és új dolgokat fedezünk fel ezen az úton, s elérjük, hogy az egoizmusunk vesztesége kevésbé fáj majd, mert az adás,a spiritualitás öröme akkora. És akkor ebből újabb adag benzint kap az önszeretetének motorjába s ez jó, mert e fölé kell emelkedni a következő helyzetben.
From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 4/13/11, Writings of Rabash
