Minden, ami fontos, az belül van
Kérdés: Ha a csoport elkülönült sejtjei nem érzik a közös cél fontosságát, hogyan jelenhet meg ez a fontosság közöttük?
Válasz: Először is én kívülről közelítek a csoporthoz, hogy felébresszem a barátaimat. Ez kötelességem. Azonban az inspiráció, amit cserébe kapok tőlük, nem szükségszerűen érkezik külső, látható formában. A Kabbalisták általában azt a hagyományt gyakorolják, hogy kerülik az érzéseik kinyilvánítását mesterséges szeretet, szép szavak vagy hasonlók formájában. Minden ami fontos, az belül található.
És belülről, a barátaimat kedvezően kell megítélnem. Én értékelem őket, mert a Teremtő gyűjtötte őket egybe és adta nekik a feladatot, hogy valósítsák meg a cél fontosságát. Az, hogy mennyire fogják fel a célt, az nem fontos, hiszen ők még „kicsik”. Azonban a Teremtő közöttük van, felébreszti őket és egyesíti egymással. Ő volt az, aki a hatalmas világcsoportba egyesítette őket. Ezért van az, hogy ők éppen olyan fontosak számomra, mint a Teremtő. Ő akarja őket, közel hozza őket egymáshoz, gondjukat viseli. Az Ő számára ők az Ő fiai.
Ez azt jelenti, hogy nekem is hasonlóan kell kezelnem őket. Nem nézem, hogy milyennek tűnnek nekem, csak a belső erényeikre figyelek. Ott belül, a Teremtő kapcsolja össze, és támogatja őket és én be akarok lépni a közöttük létrejött kapcsolatba melyet Ő teremtett meg, hozott létre és tart fenn. Én ehhez akarok kapcsolódni.
Lehet, hogy az én barátaim ezt nem értik, vagy nem érzik, de én valóban kapcsolódni akarok ehhez az én vágyamon és döntésemen keresztül. És amikor én csatlakozom az ő azon kapcsolatukhoz, amelyet a teremtő tart fenn, én akkor kapcsolódtam a csoporthoz. Ezt kell a csoport alatt értenünk, és nem egy szót, vagy egyebet. Bennük lakozik a teremtő, fenntartja őket, és én is ebből kapom meg a teremtő erejét. Ez pontosan az a hely, ahonnan megkapom az inspirációt a cél fontosságának felismerésére és beszerzem az erőt a folyamatos törekvésre a cél irányában.
