A hatalmas egoizmus az, amely elvezet az adakozáshoz
Kérdés
Hogy érheti el valaki azt az állapotot, ahol kérni fogja a Teremtő segítségét?
Válasz
Idővel mi a szenvedés és a csalódás által vagyunk előre nyomva. Ha az egoizmusunkban találjuk magunkat, hogy törjünk ki belőle, és haladjunk tovább? Ez csak akkor lehetséges, ha látjuk a teljes értéktelenségét. Nem találok semmilyen egoisztikus reményt a jövőre nézve benne, csak ürességet. Ezért csalódottá válok, csalódok az egómban, megpróbálok más forrás felé fordulni, de ilyet nem találok.
Lényegtelen mennyire nehéz, megpróbálom, azonban képtelen vagyok egységre lépni másokkal azért, hogy elérjünk közösen egy kényelmes, anyagi életet. Akkor majd elkezdek gondolkozni a lehetséges egységen magán, amely hordoz valamilyen reményt, a jövőre és a spirituális életre nézve, amely jobb, és teljesebb lenne, mint az anyagi élet. Végül is az adakozás jó, beteljesíti az embert, és eltöröl minden behatárolást. Ezt nevezzük úgy, hogy „Lo Lishma,” azaz egoisztikus törekvés a spiritualitásra, és amelyből minden kezdődik.
Ez egy szükséges állapot, az úton, ahol el akarom érni a Teremtőt, és a csoporton belüli egységet, mivel azt remélem, ebben találom meg a jövőmet. Mindez azonban még nagyobb egoizmus, de már a helyes irányba mutat, és az utam folytatására ösztökél. Itt minden az ok, okozati láncnak megfelelően bomlik ki, és lehetetlen bármelyik állapotot átugrani.
KN
