Kérdés
Nem számít mennyire akarjuk, hogy az ész fölé emelkedjünk, hol a garancia, hogy bármit is eszek nem ragad bele az észbe? Hogyan észlelhetem, ha fölé emelkedtem és mi segít az emelkedésben?
Válasz
Ránk a kapni-akarás jellemző s ebben részt vesz az ész is. Az észre áll rá a hit és az odaadás. Ez megvilágítandó: az odaadásra engem az ész vagy a hit késztet?
Ha e két pont közül az egyiket figyelem, állapotaimtól függően, akkor biztos az észben maradok, az önző egoizmusban dolgozom. Mindkettőt látnom kell: egyszerre mindig. Mondjuk képzeljük el, hogy gyűlöljük a mesterünket, /társunkat, csoportunkat/ forr a harag bennünk ellene s úgy érezzük, nincs igaza. És ezzel együtt igyekszünk lenullázni magunkat és egy szeretetteli kapcsolatot építeni vele (velük) és vele maradni. Ez az, amikor a vágyunk ilyen kétirányú és ellentétes és túlságosan az egyik irányban tartjuk magunkat szemben a másikkal.
Másrészt mi haszna vana Fáraónak (egónak), ha nem építjük ki a feje felett a szeretetünket, a gyűlölet felett a bizalmunkat, hogy a véleményünk, eszünk s tudásunk ellenére higgyünk abban, hogy a tanítás igaz.
Ha elveszítjük az egyik pontot az ellentétek közül, akkor nem tudunk fölé-emelkedni. És általában ez a helyzet, az emberek az Ész alá süllyednek.
[40632]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 4/13/2011, Shamati No.59
