Ismerni óhajtod a Teremtőd? Parancsolj!
Igen, értenünk kell, hogy itt van bennünk a teremtő, a jó, aki jótevő, és nincs rajta kívül semmi. Mit fogunk kérni Tőle? Száz százalékig jót ád, s ez nem változhat. Mit kérünk, hogy 101%-osan legyen jótevőnk? Olyan a könyörgésünk a Teremtőhöz, mint az érzékszerveink kifejlesztése. Ahogy elrendezzük a vágyainkat, mindig a helyes alakba formálva, eljutunk oda, hogy teljesen megismerjük a Teremtő-adót, a leghitelesebb szinten. Ezt hívják imának, ezután megismerjük a Teremtő-adót.
Nem rendelünk tőle tetteket. Ő “egy. egyetlen és egységes” és “nincs rajta kívül más”. Vagy mindig aktív vagy sose, s mi Benne lakunk és kész: ő nem változik. Csak a nézeteink változhatnak, ahogy Rá tekintünk. EZért a héber ima szó (hitpalel) “megítélést” is jelent. Önmagunkat ítéljük és változunk, s a belső változásaink miatt egy új valóságra ébredünk. Mi mindig a vágyak nyelvén (a hordozó edények, a Kelim nyelvén) beszélünk, míg a z adás Fénye, a teremtő mindig mozdulatlan, azonos. Tehát a Teremtő-adó felé a kérés csak olyan mértékű lehet, amennyiben már kigyógyítottam magam, új érzékszerveket kaptam, s ebben feltárul a “nincs Rajta, a Jó és Jótevőn kívül más”. Azaz soha semmi tett nem közvetlenül az adó-Teremtőtől származik. [41540]
|
