A Fény közelebb húzásának 125 fokozata
Az érzékelésünkben a teljes valóság nagyon ingatag, mivel nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk önmagunkhoz, vagy a világhoz, amelyben létezünk. Hol létezünk most, és mit érzünk? Ez egy álom, vagy a valóság? Ez a világ egy objektív valóság, vagy csupán ideiglenes érzékelés, egy torz működésű érzékszervek működése folytán? Valószínűleg amikor korrigáljuk a minőségeinket kapni akarásból, adakozásba, akkor egy teljesen más világot fogunk érzékelni.
Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűbben megértünk valamit, vagy jobban érzékelünk ugyanazokkal az érzékszervekkel, mert azok sokkal fejlettebbek. Inkább arról van szó, hogy teljes mértékben lecseréljük az érzékelésünket és az érzeteinket, amelyek a megszerzésre vannak hangolva, és befejezzük a valóság egoista elfogadását. Elkezdem érzékelni az adakozást, és a törekvést a felebarátom felé..
Kiderül, hogy a saját vágyam helyett, megszerzek mások vágyait, és elkezdek valódi érzéseket érezni ezeken keresztül. Majd egy teljesen más világot kezdek el érzékelni, egy másik valóságot!
Ki ábrázolja ezt a valóságot a számunkra? A kabbalisták azt mondják, hogy ez a Felső Erő, egy, különleges és egységes, amin kívül nincs senki más, amely jó, és jót cselekszik mindenkivel, a bűnösökkel és az igazakkal egyaránt. Ez a Felső Fény, amely teljes nyugalomban van, és csak az által tárhatjuk fel, ha azonossá válunk vele, a saját minőségeinkben.
Van bennem 125 fokozat, amelyeken át közelítek a Fénnyel való azonossághoz, és én annak mértékében fogom érzékelni a Felső Fényt, amennyire megszerzem az adakozás minőségét magamban, vagyis annak a mértékében, amennyire korrigálom magamat, és hasonlóvá válok ez által a Felső Fényhez, amelyből kedvesség árad, és minden, ami jó. Ha megszerzem ugyanezeket a minőségeket, egyszerűen az adakozásban fogok létezni, ezáltal azt fogom érzékelni.
Más szavakkal van az adakozás ereje, amit „Felső Fénynek” nevezünk, a megszerzés erejét pedig „teremtménynek” nevezzük. Ha a teremtmény megszerzi az adakozás erejét a megszerzés mellett, akkor ez az erő az, amely átveszi az irányítást a megszerzés felett, és ezt beteljesedésként érezzük.
Hogyan viszonyuljunk ehhez a Felső Erőhöz? Képesek leszünk valaha érezni ezt, vagy csak elképzelni tudjuk valahogy, annak az érzékelt minőségeknek, vagy a gondolatoknak, érzéseknek megfelelően, amelyek felbukkannak bennünk, Vele kapcsolatban? A Kabbalisták azt mondják, hogy a Felső Erő maga, az Atzmuto, azaz a Teremtő lényegisége, amely nem feltárható semmilyen módon a számunkra, nincs olyan formája, amely a számunkra elérhető. Azonban annak a mértékében, amennyire valaki megpróbálja közelebb húzni magát Hozzá, és ezzel hasonlóbbá válni Hozzá, képes lesz megérteni különböző tulajdonságait a Teremtőnek, amelyek az adakozást alkotják.
A Teremtő a mi számunkra adakozó, azonban Ő maga, sem adakozó, sem megszerző. Mindezek felett áll. Csak a viszonyulása a teremtmények irányába adakozó, és szerető.
Azonban ha az írva van, hogy Ő jó, és jót cselekvő, és nincs Rajta kívül senki, és hogy „Én nem változtatom meg a nevem (HaVaYaH),” “a törvény megadatott, és nem lehet megsérteni,” amelyek azt jelentik, hogy Ő változatlan, jó, és teljes, akkor hogyan kérhetnék Tőle bármit? Hogy tudnánk kérni, és sajnálatot remélni Tőle?
Ez csak a Teremtmény viszonyulására igaz ezen a módon, amely a Teremtő érzékelésének fokát jelenti, és arról beszél nekünk, ami írva is van: „A Tóra az emberek nyelvén szólt.” Ezért minden imánk, és irányultságunk a Teremtő felé, lényegében a mi viszonyulásunk önmagunk felé, azaz annak a módja, ahogy magamat megítélem, és a vágyamat az adakozás felé vagyok képes irányítani. Azonban minden változás kizárólag a teremtett lényben bukkan fel, aki a saját változása miatt, azt érzi, mintha a Teremtő képe változna.
KN