„A kecsesség csalóka, és a szépség pedig hiú”
Báál HaSzulam, 19. levél: „Ugyanabban a nőben…” „…a kecsesség csalóka, és a szépség pedig hiú, de az a nő aki féli az Urat, őt dícséret illeti”. Mindez azt jelenti, hogy a felkészülés alatt, a szépség és kecsesség megjelenik, és a tökéletességnek az esszenciája, amelyért a személy sóvárog és vágyakozik. Azonban a korrekció idejében, amikor „A föld megtelik az Úr ismeretével”, akkor „Én egy ellentétes világot látok majd”, mivel csakis a félelem, és a sóvárgás a vágyott tökéletesség esszenciája. És akkor a személy érzi, hogy a felkészülés időszakában hazudott magának.
Kérdés:
Miért mondja azt, hogy a felkészülés időszakában hazudunk magunknak?
Válaszom:
Mindez azért van, mert valami olyasmiért vágyakoztam, mely hazugság. És amíg szenvedtem, nem értettem meg, hogy valójában ez a szenvedés volt a beteljesülés. Mindez azt jelenti, hogy abban a pillanatban amint megváltoztatom attitűdömet a vágyott dolog irányában, felfedezem hogy a Végtelen Világban vagyok. Mindezt úgy tekintjük, hogy „azt eszed majd ami öreg”. Felfedezem majd a végtelen beteljesülést jelenlegi állapotomban.
Ez van úgy leírva, hogy korábban hazudtunk magunknak, azt gondolván, hogy nem rendelkezünk a vágyott beteljesüléssel, és azt el kell érjük. De nekünk nem kell semmit sem elérnünk, kivéve vágyaink korrekcióját. Mi már most ugyanabban a tökéletes állapotban vagyunk, és csak azért nem vagyunk azt képesek meglátni, mivel hiányzik számunkra az érzékelés tulajdonsága, a korrigált vágy.
