Figyelj oda a Teremtő célzásaira
Teljes problémánk abból áll, hogy nem figyelünk oda a Teremtő célzásaira. Csöndben a Teremtő állandóan irányít minket, de mi nem érezzük ezt. Az embernek éreznie kell, hogy a Teremtő a fülébe suttog.
Mindez nem egy pszichológiai probléma, vagy külső hangok hallása, sem pedig kényszerítő gondolatok. Mindez a mi belső érzékelésünk, melynek állandóan érzékenyebbé kell válnia a Teremtő hangjának meghallására.
Éreznem kell ezt a belső hangot, magamon belül, “Vajon ez Tőle származik, vagy magamtól?”. Amennyiben elkezdem meghallani ezeket a célzásokat, akkor azok nagy mértékben képesek nekem segíteni. Az embernek éreznie kell belül, hogy a Teremtő állandóan beszél, és célozgat.
Mindez nem lesz kellemes. Vissza kell tartanom magamat, és el kell távolodjak nagyon sok olyan gyengeségtől, melyekkel rendelkezem, és néha önmagammal ellentétesen kell, hogy cselekedjek. Mit tehetünk mindezzel? Az embernek módot kell találnia arra, hogy lecsillapodjon. Léteznek ilyen pillanatok is, mivel a személy végül is ember.
Azonban lényegében ez az érzékenység a belső hang irányában, ahogy az írva van, “Én egy hangot hallottam”, nagyon fontos. Mindez nem skizofrénia. Valójában ez egy nagyon komoly ráhangolódás, mint ahogy hangszerek vannak hangolva annak érdekében, hogy a hangvillához hasonuljanak, a színtiszta “A” hanghoz. Ez ahogy a személynek éreznie kell magát: mely frekvencián vagyok képes “elkapni” a Teremtő hangját?
Kérdés:
Hogyan vagyok képes megkülönböztetni a Teremtő hangját másokétól?
Válaszom:
Csakis a vágy által. Nincs más módja mindennek. Senki és semmi nem segíthet. Az előző század elején, a Hazon Ish-nek nevezett Kabbalista írta a következőket “Hit és Önbizalom” című könyvében, “Az adakozás tulajdonsága az érzékeny lélek finom mozdulata”. Ezzel kezdi könyvét. nekünk pontosan erre a finom ráhangolásra van szükségünk arra a frekvenciára, ahol a Teremtő sugározza adását.
Kérdés:
Mi az erő, mely segít minket abban, hogy állandóan megtartsuk ezt a ráhangoltságot, és képesek legyünk megkülönböztetni, hol és milyen állapotban vagyunk? Vagy nem számít, hogy én jól vagy rosszul érzem magamat?
Válaszom:
Mi az ami segíthet minket abban, hogy magunkat a “lélek finomságára” hangoljuk? Csakis a többiek irányában tett mozdulat, amikor én öszekapcsolódom a többiekkel magam ellenében, és az összes csavar, fordulat és probléma ellenében, és amikor állandóan megpróbálom magamat hangolni.
Mindezek a csavarok, fordulatok és problémák szándékosan vannak nekem megadva. Mindazok azt jelzik, hol van még szükségem hangolásra. Megmutatják nekem a szükséges frekvenciától való eltérésemet. Az összes probléma, nehézség, és negatív dolog annak a kifejeződése, hogy én mennyire nem vagyok még helyesen hangolva, és hogy még mindig nem találtam meg a megfelelő rezonanciát.
Amennyiben a személy bármit ami történik ilyen módon éli meg, mindannak ellenére ami megtörténik vele, hogyha nem veszíti el azt a gondolatot, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és magát arra is ráhangolja, hogy “Amennyiben nem teszem mindezt meg magamért, akkor ki teszi meg mindezt”, akkor nincs másra szüksége.
Kérdés:
De hol hallja meg a személy ezt a hangot magán belül?
Válaszom:
Az önmagából kifelé tartó mozdulaton keresztül. Az a hangszer, ahol a Teremtő érezhető, egy új rezonáló régió magunkon belül, mely a többiek viszonylatában kezd el rezonálni.
Ez az a hangszer melyet létre kell hoznunk. Ezt hívjuk “lélek”-nek.
