A legfontosabb, hogy ne húzzuk az időt
Rábás cikk:” Ki az öreg Avraham a munka idején”:
„Egy öreg ember úgy tekintendő, mint, hogy ő a bölcsesség szintjén van, mondjuk ő bölcs tanuló akar lenni. Aa Teremtő van nevezve bölcsnek, és Ő az aki adakozik….és mikor a személy megakarja tanulni a Teremtő módjait, azaz adakozová akar válni, ezt a személyt hivjuk úgy, hogy „bölcsnek a tanitványa”. Ez a személy nem várja meg amig megkapja a zuhanást, és aztán kérje ismét hogy föl legyen emelve, azaz hogy elvesztette a felemelkedés állapotát, és most kéri, hogy ismét felemelkedjen. Hanem még mielőtt elvesztette volna a felemelkedésének az állapotát, már keres, mintha elvesztett volna valamit. Ezáltal ő időt nyer”
A bölcsek mondták, hogy Izrael (a személy aki a Teremtő felé sóvárog) felgyorsitja az időt, szentesiti az időt. A Teremtő terve, mindenesetre időben van megvalósitva, „az ő ideje” alatt”, amely felülről van vezetve. Az egyetlen dolog amit mi tehetünk, hogy felgyorsitsuk az időt a saját erőfeszitésünk által és átforditsuk egy gyors és kellemes fénynek az utjára (Egység).
Ami szükséges, hogy odafigyeljünk jobban az állapotainkra. A különbség egy kifejlett ember es egy kifejletlen ember között az, hogy a kifejlettebb, érzékenyebb, könyebben reágal azokra az állapotokra amelyen keresztül megy, jobban érti, és érzi, és felismeri a gonoszt.
Az egész különbség a fokozatokban a gonosz felismerése. Az ember amely egy bizonyos állapotban található, ameddig el nem kezdi úgy érzékelni a jelenlegi állapotát, mint rossz állapotot, addig nem képes onnan felemelkedni a következő állapotra, amely számára jobbnak tünik. Ezt kell elérjük.
Ennélfogva ki kell fejleszteni a gonosz felismerését, akkora mértékben, olyan érzékenységgel, hogy még akkor is amikor az állapota jobbra változik, ő felfedezze azt, hogy ő menyire gonosz. Azért, hogy a vágyunk elérje a célját, erősnek kell lenni. Mint az öreg ember, aki görbült háttal jár és keres mintha elveszitett volna valamit, mi is úgy kell hogy állandóan keressük, hogy hogyan lehetséges még valamit hozzáadni a munkánkban, annak érdekében hogy megszerezzük a tiszta adakozást.
Minden a környzeten mulik. Például: az emberek nem várnak, addig amig a természet nem tudja ellátni elég táplálékkal, és nem várja,hogy a csirke kitojja a tojást számára, hanem felgyorsitja a folyamatot. Inkubátorokat épiti és a csirkék növekednek az ő programjuk szerint, úgy ahogy ők kérik. Különböző programok vannak a hús üzletek kérésére, tojást, tejet adva, nincsen bajuk azzal, hogy menyit ad az állat? Hogyan irhatnak alá ilyen szerződéseket? Mivel az embernek meg van a módszere az állati szint befolyásolására, képes úgy rendezni el a folyamatot, hogy megkapja, amit akar az állati szintről.
Pontosan ez a példa a mi „állatunk” számára is. Hogy mi elrendezzük a saját állatunkat egy olyan modon, hogy a megfelelő részleteket adja, és megadja nekünk azt a sebességet amit akarunk a fejlődésünk folyamatán. A csoporton és a környezeten múlik, amit mi elrendezzük a magunk számára. Ezáltal a személynek állandóan arra kell gondolnia, hogy hogyan javitsa a környezet hatását magán, és kifinomitsa az érzékét, hogy felismerje a gonoszt és növelje a vágyát, hogy végre tudja hajtani a teremtés programját.
Ennek megfeleően, meg kell értsük a kötelezettséget a csoport iranyában, felébresszük a csoportot és hozzáadjuk a saját erőnket. A legfontosabb, hogy elérjünk egy olyan állapotot, amely bármelyik pillanatában felismerjük a gonoszt, és képesek vagyunk azonnal felébreszteni egy új vágyat és hogy akarjunk megszerezni többet (az adakozásban)! Egyszer sem érdemes elédedett lenni a jelenlegi helyzettel, ha tovább tart mint egy perc.
Ez a mi vizsgálatunk az előrehaladással kapcsolatban. Tilos beleegyezni abban, hogy csak úgy haladjon idő. Mert ha te húzod az időt, te letérsz a fény útjáról a mesterséges fejlődés utjára, és akkor semmi külömbség az állat és az ember fejlődése között.
bs
