Ebből a világból hiányzik a lélkek
A történelem folyaman mi egoistaként fejlődtünk, mint a kövületi, növényi, állati és a beszélő szintjei ennek a világnak. Kezdetben léteztek kövek, sziklák, azután növények, később állatok , és csak azután a két lábon járó ember. Így haladt a folyamat, azután kifejlődőtt bennünk a megszerzes iránti vágy fokozatosan.
Ahogy azt az Ari irta, a megszerzés iránti vágy kifejlődőtt a különböző külső formákban, fejlettségi szintjének megfelelően kifejezve a külső formákat. Először a természet kövületi szintje, amely átmegy a korállok útján a növényire, a növényi után, jön a föld kutyája, majd az állati szint, ez után az emberszabású majmok és azután az ember. Minden egyes fajta vágyban, sok további felosztás van, mint egy teljes spektrumja a fajoknak és vágyaknak, mint ahogy azt külsőleg látjuk. Ezek növekednek a vágynak a mérete szerint, és különböző tulajdonságokat adnak minden egyes fajnak.
A vágy maga a Malchut, és a Malchut előtt létezik 9 szfira. A Malchut megkezdte megkapni és érezni fentről a Teremtő tulajdonságát, vagy 9 szfiráját a közvetlen fénynek. Van lehetőségünk, hogy érezzünk a Malchuton belül: amennyiben én akarok, én érzek. Bármit is amit egyenlőre a Malchut érez, ez egy kicsi minimális fény, amit úgy hivunk az élet szikrája. És ez a mi világunk, a négy szinttel. Ennél többet mi nem érzünk, mivel még nem létezik a lélek.
A “Lelket” úgy tekintjük, hogy a Teremtőnek egy része felülről (helek aluka me mal). A Malchut felett létezik a maszach (szürő), úgy hogy, amikor a Malchut megkapja az első 9-et szfirát, akkor ő képes saját magából felépiteni az ő saját felső 9 szfirát, amely a visszavert fény 9 szfirája. Ez már a teremtmény Teremtőhőz való hasonlóságának a mértéke, ahogy az képes azonositani magát a Teremtővel. A mi saját első 9 szfiránk, ez a mi edényünk, a lélek edénye. Ez az én lelkem. Én érzek, mivel az én forma azonossággal rendelkező edényemben belül, beleöltözik a Teremtő, a fény.
Tehát, addig senkinek nincs lelke. Ebben a világban senkinek nincs lelke.
A lélek az a Teremtő része felülről, azaz az adakozás tulajdonsága, amely megjelenik az emberben, a saját vágya fölötti szándékként.
