A nyitott könyv olvasása csukott szemmel
Mi azt kérdezzük, “Miért teremtett a Teremtő minket ilyen sötétnek és önzőnek, és nem másképpen?” Mintha mi képesek lennénk megérteni, hogy bármi is lehetséges lenne bármilyen más módon…Mindennek ellenére amennyiben ez a kérdés felmerül bennünk, az azt jelenti, hogy meg van a helye. Minden egyes kérdés, mely kiemelkedik a személyben, még az is ami a legbutábbnak, vagy legvéletlen szerűbbnek is tűnik, azt jelenti, hogy meg van annak a belső oka. Ez az ahogy a személy felépül: Ő kérdezi ezt a kérdést, és meg kell kapnia a választ vagy beteljesülést érte.
De mindaddig, amíg mi képtelenek vagyunk érezni a választ magunkon belül, azt azon hipotézisként kell elfogadnunk, hogy “A Fény a sötétségből tör elő”. Azaz az élvezet érzékelése, az “íz” mely által a Teremtő élvezetet akart adni a teremtésnek, csakis abban a mértékben érezhető bennünk, amekkor mértékben mi egy vággyal vagy hiánnyal rendelkezünk annak irányában.
És lehetetlen erről a hiányról valaki mástól hallani aki a partvonalon áll. Azt magunkon belül kell éreznünk, mint a mi saját beteljesülés iránti szükségünket. És akkor az élvezet ugyancsak a miénk lesz! Mi érezzük majd azt, és mi élvezzük majd azt.
Ennél fogva mindez a vágyak egy különleges fejlődését szükségelteti, azt a szükséget hogy érezzük a Fényt a teremtésben, és akkor az élvezet képes beleöltözni ezekbe a vágyakba. Amekkora mértékben létezett a vágy, ez az ahogy az élvezet érződik majd.
Amennyiben a Teremtő létezik, amennyiben Ő jó és csak jósággal rendelkezik, mindent megtöltve végtelen Fénnyel, és az Ő vágya az hogy határtalan boldogságot nyújtson, akkor ebből az következik, hogy az egyetlen dolog ami hiányzik az a sóvárgás, hogy mi mindazt megkaphassuk! A Teremtő teljes bősége mér ki van öntve körülöttünk, de mi nem vagyunk képesek annak érzésére, vagy azt kérni hogy az belénk lépjen.
Mi kiabálunk a Teremtőnek, “Add már azt nekem azonnal! Mikor kaphatom már meg azt?” De egyszer és mindenkorra meg kell hogy értsük, hogy semmi mást nem kell kérnünk a vágyon kívül (“vágy a vágy előtt”). A Fény már ott van – amennyit csak akarunk! Az egyetlen probléma a vágy, melynek hatalmasnak és alkalmasnak kell lennie a Fény befogadására.
Valahogy meg kell szerezzük, el kell lopjuk azt a vágyat, képesnek kell lennünk az valamilyen módon megkapni, közvetlen, vagy valamilyen közvetett módon. Teljesen mindegy milyen módon, mi arra vagyunk kötelezve, hogy azt mindenképpen megkapjuk! Enélkül a vágy nélkül mi nem fogjuk érezni a Fényt!
Mindez olyan, mint egy nyitott könyv, mely előttem fekszik, de nincsenek szeművegeim, és ennélfogva nem vagyok képes a könyvet olvasni! Imádkozom talán valakinek hogy adja nekem a könyvet? Nem – én a szeműveget kérem! Nekünk csak az érzékelés műszerére van szükségünk (Kli-edény), azaz az edényre, vagy vágyra.
Ennél fogva az összes cselekedet, melyeken mi keresztül vagyunk vezetve nem arra szolgálnak, hogy mi a Fényt megkapjuk. Mindezek olyan cselekedetek, melyek a Fény számára szolgáló edényt formálják meg bennünk.
