Egoizmusunk a szakadék szélén végre!
|
Kérdés A “Kabbala Bölcsességének Előszavában” Bál HáSzulám azt írja, hogy a mi világunkban a kapniakarás a teljes vágyott formájában jelenik meg. Mire vágyik? Válasz Kijavításra, gyógyulásra, felépülésre. /Tikkun/. Másképp minek is kellett volna leereszkednünk az adás-teremtés megvilágítási szintjein, a világokon át? A legalacsonyabb szinten újra és újra megtestesült, amíg a mi időnkben a megfelelő szintre ért. Itt is időzítve van minden: épp a 21-dik században kezdődik a felmenetel visszafelé. Tehát a mai állapotunk a vágyott, a megfelelő forma. Ez így volt elképzelve a teremtés kezdetén, ide el kellett jutnunk. És most az ember (az ád-ám) születésének teremtése kezdődik. Idáig nem volt /tudatos/ teremtés. Csak akarat (vágy) volt, ami egy előretervezett programot követett, hogy eljusson a mai alakig, ahol belép a szabadság,a függetlenség pontja, ahol mi döntünk (adás vagy kapás vágya vezessen). Kérdés: Ekkor a kialakult vágyról beszélünk, de ez a vágyott alak pozitív dolognak tűnik. Válasz: Persze, ez pozitiv állapot. A Tóra szerint a halálos önzés teljes ereje ilyen. Ez után kezdődhet a teremtés, mostantól már érzékelheti, kifejezheti, alakíthatja önmagát. Amíg az ember nem érzi, hogy ő gonosz (az egója bűnös), ellentétes a teremtéssel, amíg e helyzet rémsége nem derül ki neki, addig hogy is tudna dolgozni magán? Tehát a kijavítás, felépülés (tikkun) határain belül ez egy jó állapot, mert ebben alakul ki az emberi lény (a közös Ád-ám). De aki azt hiszi, hogy ami “jó”, azzal “jó érzés” is kell járjon, akkor, hát az erőltetheti…de ez reménytelen. Ez egy cél-irányos helyzet, éreznünk kell a távolságunkat az Adás-teremtéstől és akkor ez motivál majd a tettre. From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 5/24/11, “Preface to the Wisdom of Kabbalah”
|
