Dolgok amik a szivből jönnek, bemennek a szivbe
Shamati 25.
“A lényeg az, hogy abban az időben amikor a személy meghallja a Tóra szavait a tanárjátol, ő azonnal beleegyezik abba amit a tanárja mond, és magára veszi, és betartja a tanár szavait szivben és lélekben. De később, amikor ő kilép a világba (egy másik környezetbe), ő meglátja, és követi, és megvan fertőzve a vágyak sokaságával, amelyek a világban barangolnak, ő és az ő értelme és az ő szive és az ő akarata, le van nullázva a többség előtt. Mindaddig amíg nincs meg az ereje, hogy a világot ő az érdemekre itélje, azok legyőzik őt. Ő összekeveredik a világ vágyaival, és ő úgy van vezetve, mint ahogy egy bárány a mészárszékre. Nincs választása, ő arra van kényszeritve, hogy ő azt akarja, ő azt gondolja, azt sóvárogja, és azt követelje, bármi amit a többség követel.
És akkor ő az idegen gondolatokat választja, az ők undoritó sóvárgásaikat és vágyaikat, amelyek idegenek a Tóra szellemétől. Csak egy tanács van számára, hogy tanárához és a könyvekhez csatlakozzon”. Ezt hivjuk úgy, hogy “a könyvek szájából és a szerzők szájából”. És ha ő hozzájuk csatlakozik képes megváltoztatni a karakterét és akaratát a jobb irányba”.
A személy, aki megszületik és ebben a világban él korporálisan, és olyan körülményekben fejlődik, amely messze van a spirituálitástól, nem érthet meg semmit a spirituális útról. Mégha meg is van a vonzodása is a spirituálitáshoz, ez a pontja el van merülve egoista vágyaiban, körbevéve az egoista társadalommal. Ennél fogva nincsen semmi esélye, hogy helyesen fejlődjőn.
Ki az aki helyesen fejlődik a spiritualitásban: csakis az aki a megfelelő környezetben van, ahol van egy tanár és egy csoport és a csoport megtartja a tanár szavait. Emellett ebben a csoportban hiteles eredeti Kabbalista forrásokból kell tanulniuk, de mindez már abból ered, ahogyan ők elfogadják a tanár irányítását.
Végül is, a csoport feljődése a tanáron múlik, (“Ráv” jelentése Nagy, “Gádol”). Abban a mértékben, hogy a tanítványok le tudják nullázni a véleményüket a tanár véleménye előtt, csakis ebben a mértékben fejlődnek. Mindez azért van, mert a spirituális környezet a tanár véleményére alapul, a tanár ismeretére, és módszerére, valamint a tanár fennhatóságának elfogadására.
A szükséges feltétel a tanúló számára az, hogy állandóan viszgálja magát, hogy kihez és minek az irányában fordul az ő véleménye. Ő két erő hatása alatt van, és ő neki állandóan úgy kell döntenie, hogy tanárának a véleményeben nagyobb erő van, mint a tanuló véleményeben. Ha ő nem érzi azt, hogy bármifajta küzdelem található, valamiféle megértés egy másik megértéssel szemben, az azt jelenti, hogy ő nem végzi ezt a vizsgálatot egyátalán, ehelyett ő azt hiszi, hogy minden rendben van.
Van amikor a tanuló a tanára ellenében megy és úgy tűnik számára, hogy ő jobban érti a dolgokat, mint a tanára, ő az aki racionálisan megérti azt saját értelmének megfelelően. Azaz nem nullázza le magát. A lenullázás jelentése az hogy, ő a saját vágya ellen megy, és a saját értelme ellenében.
Ha ő ezzel megbirkozik, akkor ő a spirituális útját épiti és halad előre. De ha nincsen semmi belső ellenállás, küzdelem, akkor megjelenik a kérdés: lehet, hogy ő egyáltalán nem érti, hogy ő a saját értelmét követi, és ezzel eggyütt úgy gondolja, hogy ő a helyes formában fejlődik?
