Kérdés: Mindig azt mondod, hogy szeretnéd,ha a tanulóid önállóbbak lennének. De ez a függetlenség hogy viszonyul a tanár előtti ön-lenullázáshoz?
Válasz: Igen, a függetlenség az önálló képesség a helyes döntésre és tettre, s tudni és érezni, hogy mit tennék, ha a helyedben lennék én, a tanár. Valójában ezt az elvet egy nagy társaságban könnyebb követni. Szükség van egy hatalmas rendszerre ennek működtetésére. És ha mindenki a legtöbbet megteszi, amire csak képes , hogy próbáljon ugyanabba az irányba nézni, amibe a tanár, s ezért igyekszik hajlandóvá válni, hogy hozzájáruljon ennek a közösségnek az építéséhez, akkor nem lehet ezt eltéveszteni.
Nem lehetséges, hogy minden sejtet az agyból irányítsunk, ahhoz ez túl összetett rendszer. Az integrált rendszerben mindenki mindenkit vezet. Mindenkinek vizsgálnia kell, hogy a nézete hogyan felel meg a többiekének, s helyezzük egyénként a társak véleményét a magáé fölé és aszerint cselekedjünk. Ez a jelentése a “szeresd a másikat, mert olyan ő, mint te” tórai kifejezésnek. Nem azt teszem, ami nekem a legjobbnak tűnik, amihez kedvem van; hanem azt, ami a másiknak a legjobb. Azon dolgozom, hogy teljesítsem a másik kívánságát. Ez a ragaszkodás, az egység lényege.
Nem lesz “egy ember egy szívvel” csak ha a közösség elve feljebb van a mi személyiségünknél. Ez a legtöbbünknek nagy gond, különösen a jó szervezőknek. Hiszen úgy gondolják, ők tudják, hogyan kell elrendezni és vezetni egy társaságot, és ebben az agyukat használják.
És ez nagy veszély a közösség fejlődésére. Így könnyen a lelkiségi (spirituális) ösvény elhagyása lesz az eredmény. Kívülről az anyagi szinten sikeresnek látszanak majd, de lelkiségileg nem haladnak tovább.
[43939]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 5/25/11, Shamati #25
