Kabbalisták szerint kezdteben csak a Vágy teremtetett és telve volt örömmel, a Fénnyel. Tehát a jövő embere számára /ád-ám/ ezt a vágyat szét kellett törni darabokra /hogy részletekben javítsuk ki/. Ugyanaz a vágy maradt, de sok sok részre esett szét s nem is hasonlítanak egymásra. Teljesen eltérőek és nemérzik összetartozónak egymást, nem érzik egymást. Amit az egyik akar, az érthetetlen a másiknak.
Tányleg ezért hívják az első állapotot “Vég nélküli világnak” és a másodikat “a hordozók széttörésének”. Igy lett belölünk hét milliárd megtört elem. A rajzo közel állnak egymáshoz, de valójában belsőleg megosztottak, szándékosan, olyan falak vannak köztük, hogy nem is bírják elviselni egymást. Mindenki csak magát érzi, csak magára gondol, s senki nnem emlékszik, hogy valaha egységben – egy vágyban – léteztek. Ezek vagyunk mi megosztott világunkban, ahova szándékosan helyeztettünk.
A valaha egységes hordozó részei teljesen elidegenedettek s nem is érintkeznek az érzékeléseik. Az egyik én vagyok, a másik te vagy. HA közös vágyból lévő lelket akarunk kialakítani /közöttünk kell felépíteni/ akkor középen egy ellenállást – R – kell teremtenünk, megszűrni vele az egót.
Miért? Tény, hogy mindenki csak magának akar örömet, nem gondolunk a másikra, és közöttünk ellenségesség az úr. . De az egység szálaival kötjük egybe magunkat másokkal, ha legalábbis nem kívánunk rosszat a másiknak, akkor az önző szintünkről felérünk az Értelem, a Bina, szintjére , s már nem akarok mást bántani. Ez a kezdete az egoizmus semlegesítésének.
Ha még ezután jót is akarok a másiknak, amire a te egód számíthat, akkor a te egódon kezdek dolgozni, hogy megtöltsem. Ezt nevezik a Keter – korona – fokának, azaz a szeretet.
Ez a folyamat áll előttünk, az egoizmustól az értelem, a Bina fokáig kell jutnunk, előbb nem okozva bajt másnak, s aztán jót adva neki a szeretet fokán.
[45193]
