Dr. Michael Laitman

Szükséglet az Egység megérése

A világ Moszkvai Kenesz, első leckéjéből.

A mi kongresszusunk alapelve: ” A jövő – a világ egyesülve”. Nagyon  megérintett engem az, hogy sok év útán, azalatt az idő alatt amig én tanultam a Kabbala Tudományát, ez a szükséglet a világ egység, nyilvanvalová válik.

Több  milliárd  év alatt a mi világunk fejlődése során, rengeteg cselekedeten keresztül,  még mielőtt a mi világunk  megszületett volna, minden ennek a pontnak az irányában ment, annak a pontnak, hogy felfogjuk az egység szükségességét. Csakis most kezd felébredni, felfedeződni, látszani a szükséglet. És mi a megvalósulás legközepén vagyunk.

Minden azzal kezdődőtt, hogy egyetlen erő a természet, adakozás vagy Teremtő ereje, ez mind ugyan az, elkezdett mükődni, hogy anyagot teremtsen. Előszőr spirituális anyagot, amelyet úgy hivunk a vágy : vágy a fejlődésre, a vágy ,hogy éreze magát és mindent maga körül. Ez a vágy fejlődőtt a kezdeti erő hatása alatt, a természet erjével. Ezeket a fejlődés állopotait  tanuljuk, mint a Közvetlen fény  ( Or Jásár) 4 fázisát.

A teremtmény fejlődésének a célja, vagy a vágynak, hogy olyanná váljon mint a természet maga. Vagy más szóval, hogy inkább, hasonló a Teremtőhőz, összeolvadjon a Teremtővel, mert ez az összeolvadás a formák azonosságán keresztül érhető el. Kell, hogy az anyag, vagy a vágy, amely ellentétes a fényel, ellentétes az adakozás tulajdonságával, hogy az legvégül átmenjen az  öt  fejlődési fázison és eljusson annak a megvalositásához, a legmagasztoszabb és a legjobb állapothoz, amely nem más mint a teljes forma azonossága a Fénnyel, hasonló a természet teljességével, harmoniájával és egységével.

De, hogy elérjünk egy ilyen állapotot, éreznünk kell, hogy menyire  ellentétesek vagyunk a Fénnyel. Érezzük az egoizmust, a kegyetlen vágyakat, amely csak saját magának akar, érezzük  az “Én” ( “Áni”), érezzük a képtelenséget, hogy másra gondoljunk. Hogyha ez nem a mi érdekünkben van, ha nincsen valami haszon, hogy felhasználjuk a többieket. Ilyen formán, a teremtmény fel kell fedezze, ezeket a tulajdonsagait, hogy ő milyen ellentétes a Fénnyel.

A mi világunkban ez a teremtmény, az ember, amely átment egy hatalmas  történelemi fejlődésen, evolución, a fejlődés külömböző platoin, mindaddig amig el nem éri az érzékelést, és a legfontosabb beismerést, hogy ő teljesen ellentétes a természet erejével.

Ez egy nagyon komplikált és egy kiterjedt folyamat. Több ezer év folyamán kifejlődtünk ezen belül, és mindég az önzőség megerősődik bennünk jobban, mi látjuk, hogy a személy külsőleg hogyan fejlődik, szociális formán,  mindaddig amig el nem érte a valós állapotot.

Ez az önzőség állandoan húz minket előre, mindaddig amig az utolsó pillanatban, amig nem vállunk meggyőzödve, hogy ez az önzőség,  ez a mi természetünk, és a mi ellenségünk. Mivel ebben, hogy ő elválaszt minket ezektől a dolgoktól, ő azt teszi, hogy ő megtagadja a lehetőséget, hogy normálisan létezhessünk, még ennek a világnak a szintjén is.

Mi egyre inkább zárttabbá válunk, kegyetlen, elszigetelt, ijedt, védekező poziciókat veszünk fel, és ilyen módon mi elveszitjük a képességünket, hogy normálisan létezhessünk ebben a világban, de még a saját létezésünk  célját is elveszitjük: Minek éljek? Csak, azért, hogy megvédjem magamat?

Csak hogy fenntartsam magamat? Én magamat egy olyan keretbe helyezzem, hogy egyszerüen csak létezzek? Ennyi az egész?, hogy egyszerüen én létezzek ebben a világban?

Igy érzi magát az ember ebben a világban, hogy ugyanabban az időben, a vilag egyre kegyetlenebbé valik. Mi magunk csináljuk mindezt, az egoizmus nyom minket erre.

Végül is, mind ez az egész, egy hatalmas válság formájában fedeződik fel, egyes országokban többé, másokban kevésbé,  de érlelődik. De nem lehet ezt elrejteni, mi nem vagyunk képeset csinálni semmit. Ez manifesztálódik a gazdaságban, a család szétesésében, az oktatásban, szocialis stukturákban, és mindenféle bajokban, amelyek felébrednek a társaságban: az oktatasi válságban, kabitószerekben, ez a válság mindenkit elönt. Ez a válság a természetben való ellenállásának köszönhető, és ilyen módon, ez megjelenik, a természet ellenallássával szemben. Természetes, hogy csak ebben az értelemben lehet megjavitani.

Nincsen más út a kijavitásra. Mi látjuk, hogy az országok vezetői, probálják megjavitani, még a összes vezetők és a diktátorok, még a pénzeikkel és a fegyvereikkel sem képesek csinálni semmit. A világ még mindég keresztül megy egy káosz felé,  az elválasztás felé. A kormányok hatalma  továbbra is probálja megtartani a világot a korábbi keretekben, de már nem képesek erre.

bs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,677 seconds.