Egy kényelmes pihenőhely csapda az úton
A probléma abból áll, hogy keresztül kell mennünk a gonosz felismerésén, zavarodottságon, melyeket csalódások és korrekciók követnek. A személy mindig készen áll arra hogy igazolja magát, és döntéshelyzetben érezze magát, mintha megértené mit is kell tennie.
Könnyedén talál több száznyi idézetet, és egy teljes teóriát képes építeni saját maga támogatására. Állandóan nyavalyog és panaszkodik. Ezért olyan nehéz számunkra az igazság megtalálása.
Csakis akkor amikor a személy az igazságra aspirál, visszautasítja az álszentséget, és valóban az igazságot keresi, akkor fogja megérteni egyre nagyobb tisztánlátással, hogy mindeddig becsapta magát minden egyes állapotban. Ezáltal megbánja azt, és reformálja magát.
Valójában nagyon nagy kihívás, hogy a munkát élvezzük annak ellenére, hogy az keserű ízű és értelmetlen az értelmünk szempontjából. Legfontosabb az, hogy semmilyen önző támogatást nem vagyunk képesek találni munkánk számára, és azt mindig úgy kezeljük, mintha bolondság lenne, mintha bohóckodnánk. Bármit hajlandóak vagyunk követni, kivéve a Teremtő követését, azaz az adakozás színtiszta tulajdonságát, mely túl van az önmagunk érdekében történt gondoskodáson.
A Tóra két részre osztható: “szolgálat a teremtmények számára”, és “szolgálat a Teremtő számára”. Ez egy újabb akadály útunkon, mivel megzavarodunk azzal kapcsolatban melyik az elsődleges, és melyik a másodlagos. Általában a személy hibát követ el, és a teremtmények szolgájává válik, azaz nem azért szolgálja őket hogy azon keresztül elérkezhessen a Teremtő szolgálatához, ennél fogva egyszerűen önző beteljesülést nyer mindabból.
Mindezek valóban egyszerű kérdések, de mégis lehetetlen azokat elmagyarázni. A személynek magának kell éreznie hány csapda vár ránk az úton. Lehet hogy találunk egy bizonyos pihenőhelyet magunknak, egy biztonságos kikötőt, és megfagyunk azon belül életünk hátralévő részére.
