Tényleg akkor jutunk a Lo Lisma szintre / Nem-Névért, magamért/ azt jelenti,tudjuk mi az a Lisma /adásért. Mi képtelenek vagyunk a tulajdonságokat megítélni, ha az ellenkezőjét nem értük el. Ezért valamennyire értenünk kell, éreznünk kell mi az a Lo Lisma és Lisma, mert ehhez viszonyítjuk magunkat. .
A Lo Lisma lépések azzal kezdődnek, hoyg elképzeljük, hogy benne vagyunk a Felső megvilágító Fényben – a közös gyógyulási vágyban, az abszolút adás szintjén, de nem érezzük, mert a saját késztetéseink még nem javultak meg és elrejtik ezt az igaz érzékelést, elrejtik a Teremtő megteremtését,a saját elképzelést. És ekkor mondja az ember, hogy az egóizmusban lakik, a Lo Lismában/Nem-Névért/.
Minden percben megfigyelheti, épp melyik vágya akadályozza, mi rejti el a teremtőt előle. Mint egy gyerek, aki a kétéves vagy a tízéves szintjén néz az életre.
Más szóval, nekünk kell a saját elképzelésünket kialakítani arról, mi az a szolgálat, a nem-egó. Még igazából nem érezhetjük, de érezhetjük, hogy a mi tulajdonságunk ellentéte, s mellette nincsen más.
Ha képesek vagyunk éreni a valóságunkban a saját sötét oldalunkat, mely szembenáll az adással, mint formákat egy fehér háttér előtt, mely a Bina /Értelem/ az adás késztés. Ez a kép az adás elrejtőzése előlünk, evilág névre hallgat. Másrészt ez a világ “lefedi” /kompenzálja/ a hibáimat és elrejti őket és e rejtő szűrőernyő mögött létezhetek.
A Teremtő felváltva feltárja magát és elrejtőzik előlünk, s erről példát kell vennünk, s mindkét tulajdonságát tisztán kell látnunk. Feltárul és elrejtőzik. Mindig ez a kettő létezik: a feltárulás és a rejtettség, amit “szűrőernyőnek” eltakarásnak neveznek, ami egyszerre elrejt és kompenzál, kiegészít ugyanakkor.
[45792]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 6/19/2011, Writings of Rabash
