Dr. Michael Laitman

A szégyen, mint a korrekció eszköze

Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra megkapása),” fejezet: Ez olyan, mint a gazdag ember, akik fog egy embert az utcán, megeteti, aranyat és ezüstöt ad neki, és mindent, amire vágyik, minden nap. Minden nap több ajándékkal árasztja el őt, mind előző nap. Végezetül a gazdag ember megkérdezte: „Mond, minden vágyad beteljesült?” Az ember azt válaszolta: Nem minden vágyam teljesült be, mennyire jó és örömteli lett volna, ha minden vagyont, és értékes dolgot a saját munkám által szereztem volna meg, ahogy azt te is megszerezted, és nem a te jóakaratodból kaptam volna meg.” Akkor a gazdag ember azt mondta neki: „Ebben az esetben soha nem születne meg senki, aki be tudná teljesíteni a vágyait.”

A Teremtő szándékosan úgy teremtette meg a teremtményt, hogy az kényelmetlenül érezze magát, aminek eredményeképpen nem érezheti beteljesítve egyetlen vágyát sem. Ez a kényelmetlenség érzet okozza a vágyat a teremtményben a korrekcióra, olyan mértékben, hogy nem nyugodhat meg addig, ameddig nem adakozik a Teremtő irányába olyan mértékben, amennyire a Teremtő adakozik az ő irányába. A teremtmény képtelen többé csak megszerezni, mivel ezen a módon úgy tűnhetne, mintha semmibe venné az Adakozó Erőt, annak szeretetét és adakozási szándékát.

Az Adakozó Erő szeretet abszolút: az adakozása tökéletes, hiányzik belőle minden szándék a teremtményben megjelenő szégyen felébresztésére.  Úgy érezzük, ez a szégyen tőlünk jön, a megszerzési vágyból. A mi érzékelésünkben, nem tulajdonítjuk ezt a vágyat a Teremtőnek, és így nem okoljuk a szégyenért őt, amely a Teremtőre irányuló vágyunkban jelenik meg.

“Várjunk! De hiszen nincs Rajta kívül senki! A Teremtő kormányoz mindent.”

Igaz, azonban a tulajdonos kérdése felmerül itt. Ha én magamra, mint létezőre tekintek, akkor a megszerzési vágyat, és az abban felbukkanó szégyent önmagam számlájára írhatom. Nincs más lehetőség, nem tudom a saját létezésemet érezni, és ugyanakkor a szégyent a Teremtőnek tulajdonítani. „Ő tette ezt!” Van a létezésemre utaló pontom?  Ha nincs, senki, akiről beszélhetek. Ha igen, akkor pontosan én vágyakozom, és én érzek szégyent.

Ezáltal a szégyen az szint, az eszköz, amely képessé tesz minket a korrekció elérésére. Mi is ez? A szégyen, a különbség a megszerző és az Adakozó között, ami a megszerzőben jelenik meg. Más szavakkal, még el kell érnünk ezt a szégyent.

Így, a Tíz Szfíra Tanulmányának, “Belső felismerés” fejezetében Baal HaSulam idézi Rabbi Elazart, aki azt mondta, hogy a szégyen, csak a magasra jutott lelkeknek jut osztályrészül. Ők azok, akik elérik a Teremtőt. A Teremtő felénk mutatott hozzáállása miatt érzünk szégyent.

Minél előrébb jutunk a Teremtő feltárásában, annál nagyobb a szégyenérzet, amely aztán a korrekció eszköze.

Semmit nem tudunk korrigálni szégyenérzet nélkül. Értelmetlen szemrehányást tenni egy macskának, amiért megette a tejszínt. Csak az ember tud pironkodni, és szégyenkezni, mivel benne van meg ennek a gyökere, az állati szintnek nincs. Ennek megfelelően az emberi szinten minden azon múlik, mennyire értem meg, és azonosítom magam egy tolvajjal, aki a megszerzés miatt akar kapni, függetlenül a Mestertől, az Adakozótól.

Vannak finomságok, ha adakozni akarok, éreznem kell az Adakozót, éreznem kell, mennyit akar nekem adni, nincs szégyenérzet enélkül, azaz az érzékelés nélkül, hogy mennyit kell visszaadnom az Adakozónak. Akkor nincs hasonlóság köztünk, és én nem tudom, mit is akar az Adakozó valójában.

Más szavakkal, a Teremtő feltárása nélkül, a teremtmény nem tud egyetlen parancsolatot sem végrehajtani, az adakozás egyetlen cselekedetét sem. Ha nincs meg az Adakozó képe előttem, nincs semmi, amihez hasonlítani tudnám.

Olyan vagyok, mint a szegény ember Baal HaSulam példájában, és a gazdag ember előttem áll. Szeret engem, mindent megad nekem, kész mindent megtenni értem, még szegénnyé is válni, hogy én lehessek gazdag. De éreznem kell őt, a hozzáállását, és a saját ellentétes minőségemet vele szemben, az én hozzáállásomat, és meg kell értenem, hogy nem tudom viszonozni a szeretetét.

A probléma itt nem a kitöltés, vagy az, hogy mit ad nekem. Más szóval, elegendő lenne egyszerűen megállítani a tőle kapott ajándékok elfogadását. Sőt, még ha szeretném is visszafizetni neki, mit adhatnék annak, akinek mindene megvan? Mit adhatnék a Teremtőnek?

Így a szégyen az oka annak, hogy a teremtmény megszerzi az adakozás edényét, és az adakozás szándékát.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,689 seconds.