Felemelkedni magassabra, hogy igazoljunk mindent.
Báál HáSulám irásai a 25-ös levél:
“Példabeszéd egy királyról, aki megszerette szolgáját, akit az összes miniszterei fölé akart helyezni, mert felismerte a valóságos és nem szünő szeretetét a szivében – azonban….mit is tehetett? Ő kijelölte ezt a szolgát , hogy ő a város kapujának az őre legyen. És egy másik okos miniszterének azt mondta, hogy öltözzön álruhába, úgy tegyen mint hogyha felkelne a királyság ellen, és kezdjen háborút, hogy meghóditsa a királyi házat, amikor az őrök nincsenek felkészülve.
A miniszter úgy tett, mint ahogy a király parancsolta neki, úgy tünt mintha háborút kezdett volna, trükkökkel és bölcsességgel, úgy tett mintha küzdeni akarna a király háza ellenében. A szolga az életét kockára téve megmentette a királyt, és hatalmas odaadással küzdött ez ellen a miniszter ellen, amig a király iránti szeretete nem vált nyilvanvalóvá mindenki számára.
És akkor a miniszter levette a ruháit, nevetés tört ki mindenkiben (látták, hogy milyen hatalmasan küzködött a miniszter ellen, és látták, hogy ez csak egy tettetett helyzet volt, és nem volt valóságos)…és minden egyes mozzanata ennek a hatalmas háborúnak, egy nagy boldogságot es nevetést okozott”
Ezek után a király azt mondta ennek a miniszternek: “hogy neki el kell rejtenie magát, mint hogyha ő egy rabló, egy gyilkos lenne, és hatalmas háborút kell kezdenie megint a kincstár ellenében, miközben szolgáját a kincstár védelméhez nevezte ki. És a király tudta, hogy kedvenc szolgája a második háborúban hatalmas bölcsességre tesz szert, és kiérdemli majd, hogy az összes miniszterek fölé emelkedhessen…
A hatalmas harc után a miniszter megint levette álruháját, megint hatalmas boldogság és nevetés tört ki a király palotájában. Most a miniszternek okosabbnak kellett lennie mit előszőr, mert most ismertté vált, hogy senki nem kegyetlen a király háza népében, és az összes kegyetlenek azok csak bóhocok.
A szolga hatalmas bölcsességet, tudást és nyert ez által, és a többi miniszter fölé lett helyezve.
És az igazság az, hogy az összes háború és szenvedés csak látvány, külsőség, de azok belsősége milyen kedves, és ez mind bölcsesség és tudás, amely jót hoz számunkra. Nincsen semmi módja, hogy megkönnyitsük a háború és a fenyegetettségnek a nehézségét”.
Az igazság az, hogy mi nem tudjuk, miért kell nekünk átmenni ezeken a próbatételeken, szenvedéseken, háborúkon, zavarodottságokon, sikeren és sikertelenségen…mi a haszna ezeknek a szenvedéseknek? Később, mi megértjuk, hogy ezen az úton megszerzzük a tudást, a bölcseségget, a megértést és megértjük az általános rendszert. A Teremtő cselekedetein keresztül amiket Ő helyezett ránk, mi megszerezzük és megértjük Őt, mint ahogy mondva: ” A cselekedeteiden keresztül ismerlek meg téged”. A mi megértésünk ereje szerint kezdjük megérezni Őt.
Mindenesetre, annak azoka, hogy az életünk folyamán miért kell éppen ilyen nehéz úton megszerezzük mindezt, ez még nem érthető számunkra. És most, amikor mi a korrekció folyamatában vagyunk, nem vagyunk képesek megérteni, csak amikor majd belépünk a tökéletes állapotba. Akkor megjelenik bennünk a megfelelő értelem és érzés, az edények, amely által fel tudjuk fedezni az igazság útját és igazoljuk Őt.
bs
