Kérdés: Pont a könyvhéten vettem észre egy érdekes jelenséget. Odajön valaki a mi standunkhoz, meglátja a Zohár feltárása c. könyvünket, s látszik, hogy régen várt erre a percre. Nézi, nem meri kézbevenni, s odébbmegy, s csak később tér vissza. Világos, hogy belső harc dúl benne.
Honnan ered a Zohártól való félelem?
Jun. 28, 2011 1:20
Sokan bizonytalanok, szoronganak s mégis valami az súgja nekik, hogy az igazság van itt elrejtve. Néha még látszik, hogy fáj nekik, de nem veszik meg. Mi ennek a magyarázata?
Válasz: Tényleg ez az egyik gondunk, hogy segítsünk az embereknek e szorongást legyőzni. Ez a gyógyulás. Nem kell senkit megszégyeníteni: “Menj a teremtőhöz, aki engem alkotott.”
Az egoista természetünk érzi a félelmet, a tagadást, az ellenállást a gyógyulás minden eszközével kapcsolatban. Ez aztán a könyv vagy témája elleni érzés formáját ölti. Ez a felépülésre való felkészülés része.
Nem azért félnek ettől, mert valaha tiltották ezt a könyvet. Nem ok nélkül félnek. Az Ego, a kapni akarás, az öröm-hajhászás vágya olyan, hogy a javítás, a gyógyulás, felépülés ellen van.
Érdemes ezt tanulmányozni, mint viselkedést. Egy mai fiatal, aki semmitől sem szorong, hirtelen megrémül a Zohártól, a Ragyogástól. Ez a természet. Ha soha sem hallott róla, akkor is érezni fogja a középkori rettenetet, mintha nem is lenne modern mai ember már. Tehát nincs választásunk: Dolgoznunk kell ezzel, magyarázni, s erőfeszítést kell tenni ellene. de nem kell senkit megszégyeníteni. Hibáztatni. Senki nem direkt csinálja. Ez az ego természete, az élvezetvágyunk minden szolgálat, jóvátétel, felépülés, gyógyulás témájával szemben gyanakvó és el akar távolítani minket.
[46122]
From the 2nd part of the Daily Kabbalah Lesson 6/22/2011, The Zohar
