Dr. Michael Laitman

Az “Én” rész

Azáltal hogy én egy adakozóvá válok, mint a Zeir Anpin, amely megtölti a Malchut-ot, én duplán kapok a felsőtől, a Bina-tól, magam és a mások számára. Én beteljesülést kapok a mások vágyai felett, melyek megjelennek felfedve, én megkapom mindenkinek a szükségleteit, egy végtelen spirituális edényt. Ez az én edényem.

De én magam olyan vagyok mint a Zeir Anpin, csak egy pont, mely összeköti a Bina-t és ezt a hatalmas vágyat. Én vagyok a virtuális választóvonal közöttük. Azonban én ezt egyenlőre csak egy “üres rész”-nek látom. Mindez azért van, mivel az alsó rendelkezik a vággyal, és a felső rendelkezik a Fényekkel. Ezáltal ez a “rész”, “szekció” az én szándékom. Én kitágítom pontomat az ő vágyaikon és a Teremtő Fényén keresztül, azáltal, hogy “elfogyasztom”, magamba töltöm az összes Fényeket és vágyakat.

Ez életet ad egy új edénynek, mely nem létezett korábban. És mindaz amivel rendelkeztem csak egy pont volt, egy eredendő alapzat, a tű foka melyet felhasználhatunk arra hogy belépjünk egy új világba, a végtelenség edényébe.

Önmagában a megszerzési vágy nem edény, és a Fény csak egyszerű Fény. Amikor én felfedezem a Végtelen Világot, amely feltételezhetően ugyancsak létezett korábban, vagy visszatérek a harmadik (amely megegyezik az első állapottal) állapotba, én egy olyan új edényt fedezek fel, mely 620-szorosa az előzőnek. Mindez azért van, mivel én magam értem el, szereztem meg a Fényeket és az edényeket. Most az edényem 620-szor nagyobb. Ez vagyok én.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,115 seconds.